Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Szabó Géza: Fémmegmunkálási nyomok a Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tárgyain

A vízalatti régészeti feltárások során a számos szervesanyagból készült lelet között egy sarlónyél fa részének egyik oldala is előkerült.

37 Ez a tárgy ugyan csak átlyukasztott nyélnyújtványra volt rögzíthető, de a markolatrész kidolgozottsága valószínűleg a másik típus esetében is hasonló lehetett. A megtalált markolattöredéken külön bemélyedést vájtak minden ujjnak és a kéz élének, így biztosítva a szerszám kényelmes, de mégis erős fogását. Ez a pontosan kézhez simuló forma viszont feltételezi, hogy nyelezéskor figyelembe vették a majdani használó személyét, kifejezetten egy ember számára nyelezték be a sarlót - mindig jobbkezesre. IV. A.) A leletegyüttesben a leggyakrabban előforduló jelenségek a legkülönbözőbb tárgyak felületén megfigyelhető lencse alakú bemélyedések, melyeknek mérete, sűrűsége, sőt formája (ovális, kerek) változó (2. /I.2.; 8.3./; 7. /I.8.; 9.4./; 8. /1.9V; 9/A /1.10./; 10. /l.ll./; 20. /13.2./; 21. /14.3.; 22. /14.4./; 25. /13.1./; 35. /14.14./; 36. /1.23./; 38. /1.24.; 111.4./; 39. /1.16./; 40. /1.15./; 41. /3.5./; 42. /3.8./; 43. /3.3.; 10.1-3./; 44/A /3.2./; 46. /3.1./; 47 /2.9.; 3.7/; 48. /2.8./; 50. /3.10./; 51. /2.9V; 53. /3.6V; 60. /2.6./; 83. /5.36./; 94. /6.9./; 145. /9.1/; 167 /71./; 169. /7.3V; 172. /7.6.;11.5.,7/). Az, hogy a vizsgált jelenség eltérő technológiával készített, más-más típusú tárgyakon és a tárgyak eltérő helyén nagy gyakorisággal fordul elő, önmagában is azt bizonyítja, hogy valamely sűrűn használt szerszámtól származik. A felületbe lencseszerűen bemélyedő nyomok egyértelműen tompa fémmegmunkáló szerszámra utalnak. A leletegyüttesekben kerültek is elő ilyen szerszámok: a tokos kalapácsok.

38 A kalapácsütésektől származó jellegzetes nyomok, a lencse alakú bemélyedések nagysága, mélysége nem a szerszám méretétől, sokkal inkább az ütés erősségétől és sűrűségétől függ. Jól látható, hogy pl. a sarló pengéjén, ahol a kalapácsnyomok sűrűn vannak, a bemélyedések sekélyek (43. /3.3.; 10.1-3./), míg a lándzsahegy köpűjén látható néhány bemélyedés nagyobb és mélyebb (2. /I.2.; 8.3./), pedig lehet, az erőbehatás mindkét esetben ugyanakkora volt. A tárgyak egy része csoportosítható a kalapácsnyomok elhelyezkedése alapján. A sarlók, tokos balták esetében többször megfigyelhető, hogy a lencse alakú bemélyedések az élrész közvetlen közelében vannak. Különösen jól láthatók a kalapácsnyomok az előbb említett sarló nagyított felvételein (43. /10.1. ,3./). A penge éle felé sűrűsödő bemélyedések elhelyezkedése egyértelműen arra utal, hogy ezek a nyomok a sarló élezésével függnek össze valamilyen módon. A sarlóknál most már ritkábban, de a kaszáknál élezéskor a penge szélét ma is apró, de határozott kalapácsütésekkel először nyújtják, vékonyítják, végül pedig egy érdes felületű kővel a sorját eltávolítják - megélezik a szerszámot. A kaszapengéken ugyanazok a nyomok figyelhetők meg, mint a vizsgált sarlókon. A nyomok hasonlósága és az ésszerűség megkövetelte praktikum alapján nyilvánvaló, a bronzkori sarlókat is az elmondott módon élezték. Az, hogy más tárgytípusok esetében is az él közelében figyelhető meg a kalapácsütések nyoma (25. /13.1./; 36. /1.23./), azt mutatja, ez egy általános eljárás volt, amit tárgytípustól függetlenül használtak élezésre. A lencse alakú bemélyedések előfordulása a törésfelületek, repedések közelében is gyakori, különösen a vastagabb falú tárgyaknál. Ezekben az esetek197