Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Kőhegyi Mihály: Adagok Bogyiszló történetéhez
locsaiakkal és a miskeiekkel közösen, Izsákot és Karast a bogyiszlóiak egyedül birtokolták. Valamennyiüket gyarmati Balassa Imre gróf nevében eltiltják használatától, tehát a gróf- bizonyára valamilyen adomány folytán - igényt tartott rá, azaz ő volt a földesúr. 120-130 év alatt azonban meglehetősen ziláltakká vállak a földesúri viszonyok, s nemegyszer előfordult, hogy a király két-három nemesnek is eladományozta ugyanazt a birtokot. Ebből aztán kibogozhatatlan viták és perek keletkeztek. Izsák prédiummal kapcsolatban Balassy gróffal szemben Földváry János, Földváry Mihály és Ráday András viszonttiltakozik, tehát ők is jogot formáltak hozzá. 70 1660-ban Bene János eltiltja Nagy-Kál, Kis-Káll, Pokaháza, Tárnokháza és Ecsődszállása solti prédiumok használatától az összes szomszédokat, különösen pedig Bogyiszló és Pata lakóit. 71 1661-ben Nádkay Ferenc eltiltja a Solt megyei Hülye nevű prédiumának használatától Fájsz, Drágszél, Miske, Báty, Bogyiszló, Foktő, Úszód, Kara, Szent Benedek, Ordas és Pataj lakóit. 72 Ezek a sorozatos eltiltások egyértelműen bizonyítják, hogy Bogyiszló lakói igen távoli pusztákra is igényt tartottak. Nagyon könnyen lehetséges, hogy az elpusztult falvak megmaradt lakói részben Bogyiszlóra menekültek, és innen élték (használták) régi határukat. A belbogyiszlói 15 000 holdnyi határban a múlt század közepéig egyáltalán nem voltak szántóföldek. (Annál híresebb volt halbősége.) 73 A határ vízjárta szintjéből csak kisebb hátak, göröndök emelkedtek ki. Itt állottak a középkori települések (Dalocsa, Karasz, Szentkirály) is. 74 Ezeken az emelkedéseken voltak a bogyiszlóiak kertjei és szállásai, s ezen a vízjárta részen folyt az ártéri gazdálkodás, amelyről az utóbbi időben számos dolgozat jelent meg. 75 A török kor alatt utoljára 1662-ben hallunk Bogyiszlóról. Ekkor ugyanis négy bogyiszlói szolgalegény megölt két magyar rabot, mire a szolgabíró elfogatta a gyilkosokat. 76 A szűkszavú feljegyzés nem teljesen érthető. Arra gyanakszunk, hogy ezek a magyar rabok a szabadulásukhoz szükséges pénz összegyűjtésén fáradoztak. Ugyanis a megölt rabok egyikének kezesei a gyilkosokon akarták megvenni a sarcot. Az ügyről és a gyilkosok fogvatartásáról Pest megye értesíteni kívánta a szécsényi vár vicekapitányát. Nyilvánvalóan azért, mert innen indulhattak a foglyok. Mi lett a legények sorsa? - nem tudjuk. A vasvári békekötés (1664) után a bécsi udvar, úgy látszik, szinte minden remény nélkül beletörődött abba, hogy a béke áraként Magyarország területét a török alatt kell hagynia. 77 Könnyen tehette: mások, a magyarok életét hagyta veszni a maga bőrének épsége fejében. A Bécs felszabadításával kezdődő sikerek sorozata elsősorban nem a császári hadvezetés erejéből, hanem a török katonai hatalmának akkor még eléggé fel nem ismert hanyatlásából született. Lassan-lassan azonban kialakult az a közfelfogás, hogy a kifelé nagyhangú, de belül férges, beteg török nagyhatalom kiűzhető Magyarországból. Buda várának 1686. szeptember 2-án történt bevétele új tápot adott a reménykedőknek. A szorongatott török őrség megsegítésére maga Szulejmán nagyvezér tett kísérletet, de hadait visszaverték. Buda elfoglalása után a bádeni csapatok egészen Siklós-Pécs vonaláig lekalandoztak, de a sebesen visszavonuló nagyvezért már nem érték utol. 78 így azután Tolnánál hidat vertek a Dunán, és átkeltek a bal partra, tehát a bogyiszlói nagykanyar területére. Kalocsánál De la Vergne tábornokot egy hadtesttel Szeged ostromára küldték. 79 Egy ránk maradt kéziratos napló szerint három oszlopban meneteltek keresztül a Duna-Tisza közén. A katonás rövidséggel vezetett naponkénti feljegyzések hihetetlen erőfeszítésről tesznek említést. Lovaik legeltetésére még csak-csak találtak füvet, de vizet alig néhány falu kútjában sikerült szerezniök. Bogyiszló, Halas, Jánoshalma, Mélykút és Kelebia környéke egyetlen pusztaság volt. 80 211
