Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Kőhegyi Mihály: Adagok Bogyiszló történetéhez

Szeged védelmére a török mindent megtett. A péterváradi várból vezényeltek át sereget, és Galga tatár kán lovasai Zomborbol keltek útra, hogy nyugtalanítsák az ostromlókat, de a győzelem végül is a miénk.

81 Szeged eleste után a többi erősség sem tartotta magát.

82 Baja, Szabadka, Zombor őrsége a császári seregek közeledtének puszta hírére elmenekült. A beköszöntő tél miatt ezzel az 1686-os sikeres harcok be is fejeződtek. A császár emlékérmet veretett, amelyen külön-külön keretben Buda, Pest, Hatvan, Szeged, Pécs, Simontornya, Kaposvár, Kalocsa és Siklós volt feltüntetve, az illető helyek köriratával.

83 Megannyi sikeresen megvívott csata emléke! Kalocsa török palánkját magyar huszárok lepték meg rajtaütésszerűén, s őrségét kardélre hányták. Buda ostromakor ugyanis a pesti oldalt ők biztosították váratlan támadás ellen, s miután ellenség nem mutatkozott, unaloműzésképpen beszáguldozták a vidéket. így kerültek Kalocsa alá.

84 Buda visszavétele, a felszabadító háborúk sikere osztatlan lelkesedést keltett mindenfelé, és méltán.

85 Ámde a magyar nemzet öröme nem sokáig tartott, mert be kellett látnia, hogy csöbörből vödörbe esett. Felszabadult a török iga alól, hogy azt még súlyosabbal cserélje fel. Amilyen napok következtek rá a felmentő harcok idején és utána, olyanokhoz még az átkos török uralom sem szoktatta. A megyékben elszállásolt idegen katonaságnak élelmezése bár súlyos, de valahogyan mégis elviselhető teher lett volna; a zsarolások, fosztogatások és ezerféle kártételre azonban, miket a lakosság szenvedett az ilyen beszállásolt vagy határukon átvonuló, s részint a zsold elmaradása, részint a katonai fegyelem teljes hiánya miatt féktelenül garázdálkodó német hadaktól és tisztjeiktől, szinte elviselhetetlenné váltak.

86 A zsoldosok Magyarországon mindig úgy viselkedtek, mintha ellenséges földön lennének, s ellenségnek tekintették az itteni lakosságot is, melynek vagyonával, sőt életével szabadon rendelkezhetnek. Sok becsületes ember mellett a külföldi népek egész söpredéke, Európa martalócai, kalandorai szolgáltak a császári seregben. Emellett, noha kitűnő zsoldot ígértek neki, néha hónapokig nem látott egy krajcárt sem, mert amit a kincstár leküldött, azt elsikkasztotta a tisztikar, melyben szintén sok volt a kétes, züllött, jellemtelen elem.

87 A császár legszigorúbb rendeletei sem tudták a rákfenét kiirtani, s a közkatonát egyes tisztek zsarolásától megóvni.

88 A katona azután a szegény népen kárpótolta magát. Pedig a felsőbb rendeletek igyekeztek rendet teremteni, s minden kihágást, szállásadójának megsértését halállal; a házakban, kertekben, gyümölcsfákban, szántóföldön, réten való minden kártételt kemény büntetéssel sújtották - papíron. A tisztek nem gondoltak a végrehajtással, mert maguk éppen úgy megszegték a szabályokat, mint a legénység. Nyáron, amikor a katonaság rendszerint a harctéren volt, és a kincstár élelmezte, a lakosság helyzete még tűrhető volt. De télen mindezt a falu viselte. A XVII. század katonai rendszere szerint a zsoldos csak májustól októberig, tehát fél esztendeig állott császári élelmezésben. A többi hat hónapot a téli szálláson töltötte, mégpedig a szállásadó terhére. A katona a téli szállást a csatatér küzdelmeiért, veszedelmeiért, nélkülözéseiért nyújtott kárpótlásnak vette, melyet egész lelketlenséggel igyekezett kihasználni. Nem elégedett meg az élelmezéssel, mely maga is sok pénzbe került a népnek, hanem kiszipolyozta, kizsarolta a vidéket. Ahol ez a sáskasereg pusztított fél esztendeig, a helyzet rettenetes volt. Megtörtént, hogy némely házban 30-40 embert szállásoltak el. Ahol tűzre való fát nem kaptak, ott lebontották a kerítést, sőt a tetőt is, majd a gyümölcsfákat vágták ki. Ami a házban mozgatható volt, azt szétosztották maguk között, néha nyílt erőszakkal, máskor lopva. A tisztek zsarolták a lakosságot, vasra verték, tömlöcbe dobták, botoztatták, amíg oda nem adta csekélyke eldugott pénzét. 212