Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az írói magaslat az erő és az őszinteség következtében átérzed ezt az igazságot. Idézi: Mellébeszélek mint kortársaim mind... Felteszi a kérdést: Miért a lelkiismeretfurdalás! Válasz: „Illyés túl okos ahhoz, hogy ne lássa! gyakran nem szándékaitól kormányozva úszik az árral vagy az ár ellen, hanem sodródik benne. És ez az ár, amely sodor, erősen reakciós." És „Illyésben sajnos egynéhányszor nem igazán erős az ellenállóképesség a reakciós ideológia sodrával szemben. A reakciós ideológiák középpontjában ma a fajelmélet áll (nemcsak a náci fajelmélet). Te engedményeket teszel ezeknek. És pedig a magyar-francia kultúra tárgyalásánál. Idézi a bevezető részt „Sikert kívánok a tudományos kísérleteknek... Itt - mondja ő, nemcsak egyszerű tévedésről, elírásról van szó, de egyenest „helytelenségekről és történelemferdítésről, amelyeket Illyés a reakciós demagógia mocskos folyamából halászott ki és amelyeknek a hirdetése, bármilyenek is Illyés szándékai, egyedül a reakciónak kedves. „Hamis, hogy a német és francia nép egymás szagát se bírja ki, - mondja L.

6 - a német és francia irodalom történelme (Lessingtől Heinrich Mannig) éppen az egymásra való hatást bizonyítja. A Slobe irói és Goethe, Hoffmann és Heine francia nagyszerűsége, a Barbusse Liebknecht hatás stb. mind ezt bizonyítják. Ezt bizonyítja ma a francia jobboldal német barátsága is. Leszögezi, hogy itt nem véletlenről van szó. Mert, midőn Petőfiről írsz, a 18-19. század népies áramlataival kapcsolatban azt mondod, hogy Petőfi elfogultságában Berangert Goethe fölé helyezi, de nem azért, mint ezt ő hiszi, mert B. demokrata G. királyi miniszter szolga, hanem mert temperamentuma megfelel az övének. Ez, mondja L.

7 György egy üres séma és a fajelmélet bevitele, mert „a demokratikus szimpátiák helyébe faji (temperamentum) szimpátiákat ültetsz. Ehhez még hozzáfűzi, hogy Petőfi magyarságának tárgyalásánál is engedményeket teszel, amennyiben ezt szláv származása miatt előállott" Uberkompenzaciora vezeted vissza. Ezt összevetve azzal, hogy 48 valóságai - szerinted csak Petőfiben éltek (Arannyal való párhuzam), te Petőfiből - mondja a kritikus - a valóságot nem ismerő pszichopatát csinálsz. Kérdi, nem-e rémülsz meg ettől az eredménytől. Azt mondja, nem, mert még a menekülés is elhangzik. Idézi, hogy Petőfi és Arany átélték a szellem magányát, Petőfi ebből az ürességből előre a világszabadság, a nagy testvérisülés irányába akart menekülni. Ez a modern reakciós gondolatdivatok kritikátlan átvétele. Amit az öcséddel való beszélgetésről írsz a zsidók világuralmi törekvéseivel kapcsolatban, arról azt mondja, hogy „tárcaszellemesség", amellyel lényegében „megrágalmazod" magadat: „ Illyés itt sem akar antiszemita lenni. Sőt, azt képzeli, harcol az antiszemita előítéletek ellen. De a kozmikus imperializmus ilyen nyegle tárcaszellemessége (és még hozzá: komoly könyvben való lenyomtatása!) nem annyit jelent-e, hogy a szerző megrágalmazza Illyés Gyulát, a komolyan veendő demokratikus gondolkodót, a nagytehetségű népi költőt? Ugyanilyen - tettekkel való - rágalom az is, hogy Illyés nem tiltakozott a zsidótörvény ellen." Ezek után az analízis következik: A te irodalmi fellépésed a parasztság szomorújelene és az ebből kivezető út keresésének jegyében történt. Te tudod, hol az út! Meg is jelölöd. Részleteket nem adsz. Ez rendben van. Nem az iró feladata a konkretizálás. Egy csomó kérdésről hallgatsz. Ez is rendben van! A mai viszonyok között jogod van hallgatni bizonyos kérdésekben. De nincs rendben, ha hamis utakat igazinak tudatsz vagy szépíted a helytelen megoldási kísérleteket. Te kifejezed mondja - többször is kételyeidet s akörül, mintha ma Magyarországon felülről a nép és parasztság aktiv szerepe nélkül lehetne változtatni a birtokmegoszláson. De 308