Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

• ezt a kételyt nagyon félreérthető stílusban fogalmazod: Jóhiszemű idealizmus ... Kifogása a kritikusnak, hogy nem mondod meg, ki a jóhiszemű idealista. Àz, aki várja ezt a felülről jövő akciót, vagy aki hirdeti, csinálja. Itt a hallgatásod kétértelmű. Ezzel összefüggésben te sehol se beszélsz a nagybirtokosságról és politikai és közigazgatási szerveiről. Beszélsz a nagybirtokról, de nem az osztályról. Még kulturális vonatkozásban se. Az intelligencia elszakadásáról beszélsz és itt kellene a fentiekről is beszélni. Könnyed

8 olyan jelentős és súlyos könyv, mondja, hogy az, amit elhallgatsz, az is jelentős. Teljesen helytelen beállítottságod a város és falu kérdésében. Nem veszed észre a munkásságot, sőt, számodra a város élősködők, himpellérek tanyája. Te - mondja - európai látókörű és műveltségű író vagy, akinek tudnod kellene, hogy a munkásság kult. pol. és egyéb képességei számítanak a parasztság sorsának eldöntésében. Igaz, ezek viszonya ma Magyarországon 19 következtében nagyon is problematikus. De a városellenesség hatása két egymásra utalt osztály között fennálló szakadék növelése, amit pl. Ady ellenkezőleg csinált. Végül kifejti, hogy városellenességed eklektikus és filozófiai álláspontod reakciós elemeiből fakad. Tolsztojra hivatkozik, aki szintén városellenes, de egyformán elvetette Shakespeare-rel is Michel Angelot is tehát következetes volt és egyben plebejus volt. Korlátolt heroizmusa a parasztság évszázados forrongásának a kifejezője. Reakciós vonások vegyülnek ebben a városellenességben a forradalmiakkal. Nálad ez másképp van. Te a magad személyében nem mondasz le a legavantgardistább párisi irodalomról. Ehhez jogod van, de nem a puszták népének nevében, s nem akkor, ha ezt a városi terméket el kellene vetned a többivel együtt. Te neked tudnod kell, hogy ez az avantgardista művészet is a bomladozó kapitalizmus terméke. Ezt a folyamatot lehet igenleni, lehet tagadni egy magasabb fejlődési fok nevében, lehet tagadni egy alacsonyabb fejlődési fokról (termelési szempontból alacsonyabb), mint Tolsztoj tette, sőt, lehet mint esztéta csipegetni a neki tetszőből. De nem lehet egyszerre avantgardista esztétának lenni a városi kultúrát elátkozó paraszt köntösében és gesztusaiban. Ez nemcsak arra vonatkozik, hogy például Tolsztoj hogy értékelte veled ellentétben a saját kora avantgardistáit, de arra is, hogy milyen volt a viszonya pl. Plehvéshez és milyen a te viszonyod, illetve hogy hallgatsz te Írásaidban a magyar Plehvéseről. A kap. bírálata, írja, ha csak szükségben rángatjuk elő és nem vezérfonala tetteinknek, a reakciós kap. ellenes forr. demagógiához vezet. Leszögezi végül hogy nem ért egyet a népiesek liberális bírálóival. (Szép Szóék) „Szerencsétlenség, hogy a két szembenálló oldal egyoldalú és egymással szemben igazságtalan vitát folytat. Ebből csak a reakció húz hasznot. Elismeri, rengeteg kitűnő dolog van nagysúlyú könyvekben, de tisztázatlan gondolataid rossz utakra visznek. Befejezi verseddel „Nem idejöttem én, nem ide indultam!"

9 Kedves Gyuszim! Látod, elég részletes beszámolót készítettem a cikkről. Természetesen ez is csak egy-egy támadó rész kivevése. De dacára hogy a cikk nem fukarkodik a dicséretekben se, mégis elég éles támadás ez. Nem durva és jól van megírva. Én nem tudok a kérdésben állástfoglalni, mert már hónapok óta hiába akarom megszerezni a „Magyarokat". Te elfelejtkeztél rólam a tiszteletpéldány osztogatáskor. Ez nem szemrehányás, sőt, reklamálás se. Még csak nem is kérés. Csak egy tény konstatálása. Nem tudom, hogy milyen összefüggésben írtad az idézett dolgokat, nem ismerem az egész szellemét stb. Tehát nem tudok állástfoglalni. 309