Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

megváltást lát". A Bukovinából érkező menekültek azt állították, hogy a románok mindenkit kényszerítettek a költözésre. A kiürítendő vidéken a férfilakosságot ló­tól 50 évesig összeterelték és külön szállították; valószínűleg katonai szolgálatra készítették elő őket. A magyarok menekülésének előkészítését csak nagy titokban tudták végezni, nehogy a románok megakadályozzák. Ez a titokzatosság és a propaganda hiánya az egész akció sikerét eleve megkérdőjelezte. Besenyő a magyar vezetést hibáztatta ezért, mert hivatalosan nem tettek lépéseket a hazatelepítés érdekében. Szervezési munkájának eredményességéről sajnos semmi konkrétumot nem tudunk, mert beszervezett emberei jelentését néhány nappal későbbre várta. Ez azonban nem szerepel a levéltári iratok között. Májusban Besenyő újabb jelentésben számolt be a fejleményekről. 43 A buka­resti török követtől olyan értesülést szerzett, hogy a szovjet csapatok által elfoglalt területekről a németeket és magyarokat a Szovjetunió belsejébe költöztetik. Ezt Szabó Sándor is megerősítette azzal, hogy ennek célja a partizántevékenység meg­akadályozása és a hiányzó munkaerő pótlása (német mintára). 44 Bakó megyében - amely ekkor 50-100 km-re esett az arcvonaltól - a románok menekülési tilalmat rendeltek el, de közvetlenül a szovjet előretörés után egyes fal­vakban kiürítési parancsot adtak ki. A lakosság készen állt a menekülésre, ám a harcok elcsendesülése után visszavonták a parancsot. Előtte 8 nappal a román kor­mányhatóságok rendeletet köröztek, melyben felszólították az állami tisztviselő­ket, hogy családtagjaikat költöztessék az ország belsejébe, mert „az esetleges ked­vezőtlen fejlemények" erre később már nem biztosítanak lehetőséget. Besenyő kétszeri moldvai utazásakor 16 faluban szervezett be megbízottakat. Szerinte a csángók örülnének a magyar kormány megkeresésének, ő is úgy gondol­ta, hogy a románok kiengednék a magyarokat, saját menekültjeik elhelyezése érde­kében. 45 Szabó Sándor alezredes, a külügyminisztérium tisztviselője korántsem osz­totta Besenyő Sándor optimizmusát. Meggyőződése szerint a csángók eddig nem gondoltak még a menekülésre, s ha rászánnák magukat sem biztos, hogy Magyar­ország irányába mennének, mert a román propaganda nagyon kedvezőtlen képet festett rólunk. 46 Besenyő is említette azt a híresztelést, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt területeken a néptől elvették a földet és a grófoknak adták; bezárták az összes román templomot és iskolát. Ez a híresztelés nem is volt teljesen alaptalan, de hasonlókat Dél-Erdélyről is el lehetett mondani. Ha mégis a tervek szerint Ma­gyarország felé vennék az irányt akkor nagyon szigorú megkötésekre kell felké­szülni. Ugyanis a legutóbbi erdélyi átvonuláskor még a halottakat sem engedték el­temetni, mert az embereket szám szerint vették át a határon, s Dél-Erdélyben ugyanígy adták át. Gulth József német birodalmi ezredes úgy vélekedett, hogy a csángó gazdálkodók és uradalmi cselédek nem akarnak jönni, sőt sokan azt is leta­gadják, hogy értenek magyarul. A siker érdekében kifejtett propagandát Szabó Sándor szintén rendkívül kevésnek tartotta. A magyar külügyminisztérium külpolitikai meggondolások alapján egyálta­lán nem javasolta a román kormány megkeresését, mert a kérdés puszta felvetésé­vel felhívnák a figyelmet a moldvai csángókra, és az Észak-Erdélyen keresztül ter­vezett kiürítés irányát megváltoztatnák. 47 Nem fűztek reményt a megegyezéshez, de ha mégis létrejönne, csakis rendkívül súlyos feltételekkel. Hiába kötné Magyar­ország a Besszarábiából, Moldvából, Bukovinából menekülő románok átengedé­288

Next

/
Oldalképek
Tartalom