Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

sításuk érdekében, s ezért sok üldöztetésnek és szenvedésnek voltak kitéve. így sokan szökve jöttek át a határon családjuk hátrahagyásával. Három papjuk is - akik a kapcsolatot tartották - úgy gondolta, most kisebb biztatásra hazajönnének. Olyan közel laktak a határhoz, hogy azt vonat nélkül is megközelíthetik, így ingóságaikat, élő és holt gazdasági felszerelésüket könnyedén áthozhatják.

37 Bonczos Miklós egyetértett azzal, hogy rendes körülmények között a román kormány nem engedné el őket, de most kitelepítésükkel elhelyezhetik a Szeret bal partjáról menekült és másutt hajléktalanná vált románokat. A minisztertanács az előterjesztést helyeselte, de Jurcsek államtitkárnak kifogása volt a telepítés helye ellen. A Dunántúlt túl sűrűn lakott területnek tartotta, inkább Szatmár vagy Szilágy megyét látta megfelelőnek.

38 Április 8-án a Földművelésügyi Minisztériumban tárgyaltak a telepítésre alkalmas ingatlanok kijelöléséről, majd 11-én Jurcsek államtitkárnál tartottak értekezletet Bonczos Miklós, Vass Elek miniszteri osztályfőnök, Hajdú miniszteri tanácsos, Mocsáry államtitkár részvételével. Jurcsek továbbra is kitartott amellett, hogy ne a Dunántúl legyen a telepítés helyszíne, hanem az ország különböző vidékei. Ideiglenesen a kiürítendő kárpátaljai zsidó lakásokat találta alkalmasnak elhelyezésükre.

39 A következő napokban intézkedtek a menekülttáborok ügyében, melyeket Csíkszeredán és Ditrón állítottak fel. A menekültek dunántúli elhelyezésével kapcsolatban a kormánybiztosság adatokat gyűjtött. Elosztó tábornak Újdombó várt jelölték ki. A vármegyék 8310 személy elhelyezését ígérték meg. A FM átirata szerint ezen felül 1176 családot gazdasági cselédként el tudnának helyezni. Mezőgazdasági idénymunkásként ennél lényegesen több személyt lehetne foglalkoztatni, de novembertől ellátásukról intézményes gondoskodás szükséges. Ez i időpontokban a táborokban még nem voltak menekültek.

40 Április 15-re Budapestre kérették a volt három moldvai papot és Fogadj istenről azokat a csángókat, akik hajlandónak mutatkoztak a határon túli részre átutazni. László Antal, Demse Péter és Elekes Dénes papok, valamint Antal Demeter, Tóth Antal, Maris György, Ládás István, Katyi Mátyás, Bálint József, Bandi István, Gyurka István, Szkripan Péter, Dávid Illés, Marosin János vállalkoztak erre. Először Gombos György gazdasági felügyelő vezetésével Kolozsvárra utaztak, ahol Veress altábornagynál kellett - előzetes megbeszélés alapján - jelentkezniük.

41 Áprilisban dr. Besenyő Sándor külügyi sajtóelőadó látogatást tett azokban a moldvai falvakban, ahová el tudott jutni.

42 À Románvásár-vidéki magyarok egy része már az arcvonalba esett, másik részük pedig olyan közel volt hozzá, hogy őket már nem tudta megközelíteni. Ezen falvak magyar lakosságát már csak menekülésük esetén lehetett volna Magyarország felé irányítani, amelynek végrehajtásával a brassói főkonzult bízták meg. Besenyő Sándor Bakó megyében személyesen kereste fel a magyarokat, s a fontosabb falvakban különböző személyeket bízott meg azzal, hogyha a románok elrendelik a költözést, a falvak népét Magyarországra irányítsák. Bakó várostól délnyugatra húzódó települések lakói számára öt központot jelölt ki: Kalugera, VáleaSeacu, Klézsa, Forrófalva, Reketyén. Az Aknavásár-környékiek számára Onest, Tatros, Újfalu, Szalác, Dormánfalva volt a kijelölt központ. A Szeréttől keletre eső, 7000 főre becsült tömeg megszervezését a következő hétre tervezték. Azt senki sem tudta megmondani, megbecsülni, hány ember elindulására lehet számítani. Egyes ottani magyar vezető emberek szerint a nagyon szegények nem hagyják el falvaikat, „mert az oroszokban, éppúgy mint a román szegénység 287