Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére
helyi hatóságoknál állandóan feljelentették őket. Demse Péter ellen hemsokára hadbírósági eljárást kezdeményeztek, László Antalt kimozdították állásából és felszólították lelkészi tevékenységének abbahagyására. Ilyen körülmények között a magyar papok működése nem sok eredménnyel kecsegtetett. Akik még helyükön maradhattak, nem mertek propagandát kifejteni a „magyar érzés" felkeltésére, mert letartóztatásuk végképp megfélemlítette volna a csángókat. Ezért a bukaresti követség elérkezettnek látta az időt a moldvai csángók hazatelepítésére. Erre a következtetésre a román hatóságok részéről megnyilvánuló néhány - közelebbről meg nem nevezett - pozitív jel értékelésével jutottak. A moldvai magyarok gazdasági helyzetét igen nehéznek tartották. Földjeik kiterjedése átlagosan 10-15 kat. holdat tett ki, ami magyarországi szerényebb de jobb minőségű földhöz juttatásuk esetén kedvező lehetőséget jobb feltételeket teremthetne számukra. A papok jelentése szerint a nép körében elég erős szándék mutatkozott a hazatérésre, különösen a szegényebbek és a fiatalok között. Ez utóbbiak elsősorban a román katonai szolgálat elől szerettek volna megmenekülni. A hírek szerint viszont a vagyonosok idegenkedtek a hazatérésről, s biztosítékot vártak, hogy itthon is megfelelő vagyonhoz juthassanak. A papok nézete szerint a moldvai csángók repatriálásánál is alkalmazható az a módszer, ami a bukovinaiak esetében igen eredményesnek bizonyult, nevezetesen az ún. lassú beszüremkedés. 22 Tekintettel arra, hogy a hozzájuk legközelebb eső határátkelőhelyet lezárták, a bukaresti követségen jelentkezve láthatnák el őket hazatérési igazolvánnyal, a szegényeket útisegéllyel. Bukaresttől Brassóig vonattal, onnan akár gyalog is eljuthatnának Kökösig, a 12 km-re lévő határátkelőig. Ingatlanaikért kapott pénzüket a követségen helyezhetnék letétbe. A követ jelentésében hangsúlyozta, hogy sem ő, sem munkatársai nem jártak Moldvában, így nem tudja ténylegesen megállapítani, hogy a román hatóságok gördítenének-e akadályokat az esetleges áttelepítés elé. Ezért mindenképpen elengedhetetlennek tartotta a diplomáciai puhatolózást. 23 Czikam-Zichy Móricz követségi tanácsos Bonczos Miklóshoz intézett magánlevelében szintén elérkezettnek látta az időt az áttelepítésre. 24 Értesülése szerint a magyarokkal szemben a bécsi döntés óta tapasztalt kiélezett gyűlölet és főleg az ottani papságnak és hatóságnak a bukovinai magyarok kitelepítése óta fokozódó félelme miatt olyan intézkedéseket foganatosítanak a közeljövőben, hogy már az amúgy is kétnyelvű moldvaiak a magyarsághoz való tartozásukat teljesen el fogják felejteni. (1942-től már mint „román katolikusokat" szerepeltetik őket a statisztikában). Czikam-Zichy szerint ha a kiküldött magyar papok tevékenysége során felébresztett hazavágyásukban csalódnak, teljesen és rövid idő alatt romanizálódnak. A Moldvában működő magyar papokat - bebörtönzésüket elkerülendő - a bukaresti követség hazatérési igazolvánnyal látta el. Demse Péter még októberben hazatért, és a telepítési kormánybiztosság újvidéki kirendeltségén jelentkezett. 25 Elmondta, hogy László Antalnak is hamarosan haza kell jönnie, mert nem tud elhelyezkedni, munka és hívek nélkül van. Azokban a falvakban, ahol ők dolgoztak, kb. 150 család felkészült a hazatérésre. 1941. december 23-án 24 család letétbe helyezte pénzét a bukaresti magyar követségen és hazatérési igazolvánnyal Magyarországra utazott. A csíksomlyói menekülttáborban kaptak helyet, ahol több mint egy hónapig tartózkodtak, holott azt ígérték nekik, hogy egy héten belül elhelyezik őket valamelyik bácskai magyar telepen. Erre 1942 februárjában került sor Fogadj istenen. 26 283
