Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

tészmérnök munkába állítása is segíti az anyanyelv használatát, a különböző iparosok közvetlen kapcsolatainak élénkítésével együtt. A „támadó munkaterv" megvalósításának első lépéseként a magyar állam titokban, a román hatóságok tudta nélkül, vizitátort kérne Rómából a moldvai vallási viszonyok felmérésére, s a vizsgálat alapján magyar papokat küldenének hozzájuk. Második lépésként a magyar államnak a lakosságcserét kellene kérni: minden magyarért egy „csonkaországbeli" románt, a legkeletibb magyarért a legnyugatibb románt adva. Felvetődött a Bihar megyei görög katolikusok kicserélésének gondolata is. Harmadik lépésként a magyar állam nem kérdezné meg a moldvai magyarokat, haza akarnak-e jönni vagy sem, hanem mindegyiket „gyermekének tekinti" és Romániától követeli. Külügyminisztériumi feljegyzések szerint

17 egyházi területen is élénken foglalkoztak a moldvai katolikusok ügyével. Szerintük „a román kormányzat szándékosan és tudatosan olyan helyzetet teremtett a moldvai magyarsággal szemben, hogy anyanyelvüktől és származásuk tudatától megfossza őket kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy denacionalizálás, illetve románosítás útján az ortodoxiára térjenek át. A katolikus egyház eminens érdeke megállítani ezt a folyamatot, amelynek eddig bebizonyíthatóan másfél század alatt több százezer katolikus lélek esett áldozatul." A folyamat megállítását úgy képzelték el, hogy - legalábbis azokban a községekben, ahol a hivatalos román statisztika sem tudta elfedni a lakosság magyar voltát - magyar nyelvű lelki gondozást és népoktatást vezessenek be. E statisztika szerint 13 olyan plébánia volt Moldvában, ahol a lakosság túlnyomó többségben magyar anyanyelvű volt.

18 Mivel azonban nyolc betöltetlen maradt, ezekben az egyházközségekben és filiáikban sem románul, sem magyarul nem történt gondoskodás a katolikus hívekről. A másik öt községben volt ugyan pap, de egyikük sem beszélt magyarul. Abban a hat egyházközségben sem volt magyarul beszélő pap, ahol nagy számban éltek magyarok.

19 A Bonczos Miklós által vezetett hazatelepítési kormánybiztosságot 1940-41ben a leginkább veszélyeztetett helyzetben lévő, egy tömbben élő bukovinai székelyek hazatelepítése kötötte le. Hosszas és bonyolult tárgyalások után sikerült csak a román kormánnyal megegyezni. Mindaddig nem is érkezett válasz Romániától, amíg az Észak-Erdélybe történő telepítés volt előtérben, bár a „lassú beszüremkedés" elé túl sok akadályt nem gördítettek. így sokan már a hivatalos telepítési akció előtt Magyarországra jöttek, őket ideiglenesen menekülttáborokban helyezték el. A szervezett telepítést 1941 május-júniusában a kiürített dobrovoljác telepekre hajtották végre.

20 A bukovinai magyar községek hívők nélkül maradt papjait, Bonczos Miklós kívánságának megfelelően, Moldvában igyekeztek elhelyezni. Malecz János pápai kamarás (volt andrásfalvi, majd radautzi plébános) közbenjárására a Jassy-i püspök álláshoz juttatta őket. Elekes Dénes volt istensegítsi plébános Valea Seaca (Bogdánfalva) községben a régóta megbízhatónak tartott dr. Pál Péter mellett kapott segédlelkészi helyet. Demse Péter (volt andrásfalvi segédlelkész) Husteana magyar faluba, László Antal Valenibe (három magyar filiája volt), Ferenc Jakab Grozesti magyar ajkú községbe nyert beosztást.

21 Hamarosan kiderült azonban, hogy nemcsak a helyi hatóságok, hanem főleg a helyi román nyelvű papok gördítenek súlyos akadályokat a magyar papok működése elé. Az alsópapság féltette egzisztenciáját, hiszen a magyarok kitelepítése esetén hívek és így javadalmak nélkül maradtak volna. Ezért a Jassy-i püspöknél és a 282