Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

kon külterjesen gazdálkodó telepeseinek megbolygatását sem találták szerencsés gondolatnak. Az észak-amerikai magyarok többsége pedig meggyőződésük szerint már önérzetes amerikai állampolgárrá vált, akiknek a gyerekei alig beszélték a magyar nyelvet, emiatt a kétszeri hazahívási kísérlet is kudarcba fulladt. A külügyminisztérium a visszatelepítés ügyében minden propagandát - még a magánlevelezést is - veszélyesnek tartotta.

5 A külföldi magyarság körében ÉszakErdély visszacsatolása után ugyanis „visszavándorlási láz" alakult ki, amit inkább csillapítani, semmint szítani tartottak célszerűnek. Mivel a hazatérni szándékozók nagy száma ipari munkás volt, elsődlegesen az itthoni termelési feltételek radikális megváltoztatásával lehetett volna megélhetést biztosítani számukra. Ezek nélkül a hazatelepülők csak az elégedetlenek számát növelték volna. A visszatelepítésekkel kapcsolatos kérdések megoldására a belügyminisztérium Bonczos Miklós államtitkárt kormánybiztossá nevezte ki. A vezetése alatt álló kormánybiztosság a menekültügyek intézésével párhuzamosan a visszatelepítés egész kérdéskörével foglalkozott. A tervek szerint két nagy csoportban végezték a munkát. Az elsőn belül 8 alcsoportban statisztikai regisztráló, rendszerező és pontos tervezőmunkát folytattak azért, ha a külpolitikai előfeltétel megteremtése után nagyobb arányú telepítés indulhat meg, azonnal rendelkezésre álljanak a részletekig kidolgozott tervek, sőt az anyagi fedezet is.

6 Másfelől azonnali munkaterv kidolgozását is szükségesnek tartották arra az eshetőségre számítva, hogy óromániai viszonylatban a regisztráló és rendszerező munkát az „események túlhaladják" és a bukovinai és moldvai székelyek visszatelepítése azonnal esedékessé válik a román hatóságok egyoldalú intézkedései, illetve a lakosság önkéntes hazatérése miatt. A bukovinai székelyek hazatelepítési tervének kidolgozását külön albizottságra bízták, amely tanulmányozta és figyelemmel kísérte a német visszatelepítési akciók technikai lebonyolítását. Előkészületeket tettek arra az esetre, ha a falvak népe átszökik, vagy átdobják őket a határon. Ehhez tartozott a fogadásukról és ideiglenes elhelyezésükről való gondoskodás. Foglalkoztak települési helyük kiválasztásával, az ezzel kapcsolatos összes foldbirtokpolitikai, vagyonjogi és egyéb anyagi vonatkozások tanulmányozásával. Statisztikai felvételt és összeírást készítettek az öt falu lakosságáról, személyi, vagyoni, családi, kulturális és gazdaságtechnikai viszonyairól. Az előadói tervezet valamennyi minisztérium segítségére épített, de egyik tárca sem nélkülözhette saját szakértőit. így a kormánybiztosság néhány emberrel dolgozott, s a legégetőbb feladatra - a bukovinaiak hazatelepítésének előkészítésére - fektették a hangsúlyt. Emellett megkezdték a másik sürgősnek és megvalósíthatónak ítélt kérdés, a moldvai csángók hazatelepítési lehetőségének megvizsgálását is. Miért éppen a bukovinai székelyekre és a moldvai csángókra esett a magyar kormány választása? A Bukovinában élő székelyek a 18. században Erdélyből menekültek először Moldvába, majd Bukovina Ausztria fennhatósága alá kerülésekor Hadik András vezetésével telepítették le őket újonnan épített falvakba. Itt megőrizték különállásukat, anyanyelvüket, vallásukat. Anyaországba telepítésükre már a 19. század végén sikertelen kísérletet tettek. A Monarchia felbomlása után Bukovina Romániához került, ahol egyre fokozódó nemzetiségi elnyomástól szenvedtek. Helyzetük Észak-Bukovina Szovjetunióhoz csatolásával és a második bécsi döntéssel kritikussá vált, s vezetőik és a magyarországi hazafias körök megmentésük egyedüli útját hazatelepítésükben látták. 279