Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

A moldvai és hétfalusi csángók őseinek egyik része Domokos Pál Péter megállapításai szerint II. Endre Kunországba telepített katonái.

7 A másik csoporthoz tartozók elődei a kunok megkeresztelésekor a keresztény hit terjesztésében segédkeztek. A Szörényi bánsági püspökség alapításával egy időben is számos magyar költözött a gyéren lakott vidékre. A16. század elején kiüldözött husziták várost alapítottak, őket 1571-ben térítették vissza katolikusnak. A moldvai magyarság a reformáció térhódítása ellenére is megmaradt római katolikusnak. A 16. században Moldvában élő 50 ezer katolikus közül 20 ezer magyar volt. A következő századok során több hullámban érkeztek székelyek Erdélyből Moldvába. Ortutay Gyula szerint még a székely balladák „három árvája" is Moldvába akart kivándorolni gonosz mostohája elől.

8 A 13. századtól kezdődően tehát Moldvában a román ortodox lakosság mellett mindig jelen volt egy római katolikus vallású magyarság, amelyet az is bizonyít, hogy a földrajzi nevek többségét ők adták. Ez a népesség az erős asszimilációs politika ellenére is jórészt megőrizte nyelvét és vallását. Először Gegő Elek 1828-ban tudósított a moldvai magyarokról, s utána is könyvek hosszú sora született.

9 Az 1930-as román népszámlálás szerint Moldvában 109 953 r. kat. vallású személyt írtak össze. Közülük 23 894-en vallották magukat magyar anyanyelvűnek.

10 A kérdéssel foglalkozó magyarországi politikusok a népszámlálás körülményeire és az erőszakos asszimilációs politikára hivatkozva viszont magyarnak tartották a katolikusok döntő többségét. Lükő Gábor szerint

11 a falusi magyar lakosság száma százezerre tehető, egyharmaduk azonban ekkor már nem tudott magyarul, és származására is csak katolikus vallása emlékeztette. A magyar falvak Moldvában Románvásár vidékén, Bakó környékén és a Tatros mentén alkottak összefüggő csoportokat. A Bákó-vidékiek 38, többnyire magyarok lakta falvakban éltek, további 70 faluban kisebbséget alkottak. Számukat 35 000-re becsülték, ötödrészük nem beszélt már magyarul. Bakótól délre még kb. 20 000 egy tömbben élő csángót tartottak számon. A Tatros menti magyarok nyolcezres csoportja Aknavásár közelében 5 kicsiny, tiszta magyar faluban, s négy nagyobb, vegyes etnikumú községben élt, az Ojtoz és Tatros völgyében pedig még kb. 48 000 katolikust feltételeztek. A Románvásár környékiek számát 30 000-re tették, akik 20 magyar többségű, és 35 román faluban éltek. Legnagyobb részük már nem ismerte a magyar nyelvet. Románvásártól északra lakó 20000 katolikus közül hatezer magyar anyanyelvű személy négy szomszédos faluban lakott, további két településen még húszezer katolikus hívőt feltételeztek. A Bukovinában, Radautz környékén élő székelyek számát 16 000-re becsülték. Németh Kálmán, a bukovinai székelyek hazatelepítésének ügyét felvállaló józseffalvi plébános 1940. október 23-án írt második emlékiratában a moldvai csángókról is beszámolt.

12 Arra a kérdésre, hogy az általa 120000-nek becsült magyarságból hányan beszélik még a nyelvet, és jönnének haza a hívó szóra, nem tudott válaszolni. Elmondása szerint 18 Bakó megyei faluba éveken keresztül járt igét és magyar szót hirdetni, s ezeknek lakossága „egészen biztosan romlatlanul fajmagyar, annak ellenére, hogy a magyarul kiszalasztott »Dicsértessék a Jézus Krisztusiért saját papjától arculütést szokott kapni". E falvak: Bogdánfalva, Klézsa, Ferdinánd, Forrófalva, Alsó- és Felsőderestyén, Kákova, Nagypatak, Gálven. A hazatelepítés előkészítésére 6-7 embert tartott alkalmasnak helyben.

13 A Jugánban élő csoport - Balteanu Joan vezetésével - már nagyon erősen törte a magyart, de 280