Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

árajánlatok, valamint az, hogy azokat a tervezővel és a megvalósító vállalkozóval együtt az inspektoroknak is alá kell írnia.

147 Az új rendelkezésekre azért volt szükség, mert az építkezések módja alapjaiban változott meg. 1750 körül a terveket és a mestereket már nem küldték minden esetben Kismartonból. A kerületi inspektornak már nemcsak az építkezéshez szükséges pénzt kellett biztosítani, hanem az általa az előző évben készíttetett, Kismartonba felterjesztett és ott jóváhagyott építési szándékához tervezőt és mestereket kellett beszerveznie, tervrajzokat és költségvetést, valamint árajánlatot beszereznie, azokat általa is aláírva újból felterjesztenie és az engedély megérkezése után az építkezést neki kellett lebonyolítania. A kismartoni központ ettől kezdve csak ellenőrzött és elszámoltatott, a többi a kerületi inspektor feladata lett. Az ozorai kerület építkezésein az új rend alapján 1752-től új tervezők, új mesterek jelentek meg, most már nem Kismartonból, hanem például az idézett Johann KerschhofFer kőművesmester személyében a közelebbi Székesfehérvárról. Feltételezhetően ugyanoda valók voltak a vele együtt szereplő Joseph Carle és Lorentz Stammer ácsok. Az általuk épített uradalmi épületek tervrajzait is ők készítették, megvalósításukra pedig az új rendelkezések alapján a Kismartonba történt felterjesztés és az onnét kapott engedély alapján került sor. A KerschhofFer és köre által megvalósított épületek az uradalmak és az azokba tartozó falvak igényeit szolgálták, a nagyobb igényű építkezések azonban még az 1750-es években is a kismartoni központ közvetlen irányításával készültek. Az ozorai vadaskert esetében ugyan helyben vették fel - bár hercegi parancsra és ebben az esetben elképzelhetően a központból oda irányítva - Liptai József mérnököt 1758-ban a tervek készítésére, annak megépítése azonban a Kismartonból leküldött Franz Zinner mérnök, illetve Jakoby Miklós udvari építész feladata volt. Ugyanez a gyakorlat figyelhető meg később is. 1773-ban az egyébként ismeretlen Franz Pfisterer kőművessel terveztettek magtárat, de a kulapusztai méntelep rendbetételére 1788-ban Rózsás Ferenc mérnököt megint Kismartonból küldték a helyszínre. Az 1770-es évektől ugyanakkor már saját kőművessel rendelkezett az uradalom. Ő volt az a Jacob Ulbrich, akivel 1778-ban a szakcsi templomot terveztették, s akit a szomszédos Zichy uradalomnak is kölcsönadtak a mezőszilasi vendégfogadó terveinek készítésére. Ebben az időben a kerület, illetve egyes uradalmainak építkezései már meg sem közelítették azt a hatalmas mennyiségű munkát, amit a század első felében végzett újjáépítés jelentett, ezért kölcsönözhették másoknak saját mesterüket. A század közepén történt építésszervezési váltás a mennyiségen túlmenően minőségi változást is jelentett. Az 1720-1740-es években emelt épületek, az ozorai vár és a templom újjáépítése, főképpen azonban a méntelep és annak kastélya a barokk építészetnek a század első felére jellemző stílusjegyeit mutatják. Ezek, ha kevésbé díszesek is, mint a közismert barokk kastélyok és templomok, mégis, a stílus követelményeinek megfelelően igényes, művészi értéket képviselő épületek. Ennek oka elsősorban a tervező személyében kereshető és természetesen az építtetőben is, aki ebben az időben a régenstanácsot vezető Erdődy György, később pedig Pál Antal herceg. Ők az általuk megbízott Johann Georg Wimpassinger építőmesterrel együtt tanultságuknál fogva koruk osztrák barokk művészetét igyekeztek átültetni az Esterházy uradalmak építészetébe. Ez a barokk stílus természetes módon lényegesen leegyszerűsített formavilágot képvisel, olyant, amilyent az uradal247