Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)
mi célú épületek kívántak. Az így kialakított építészet éppen funkciója következtében volt visszafogottabb és tartózkodóbb. Tér- és tömegformálása, különösképpen azonban arányainak finomsága a barokkra jellemző díszítmények hiánya ellenére is hatásos. Az épületek homlokzatai mozgalmasak, magukon viselik a barokk stílus minden jellegzetességét. A manzardtetők és tetőablakok, az erőteljes párkányok, a kőből faragott nyíláskeretek és kapuk, a boltozott belsők és az azokon megjelenő stukkódíszítmények, mind a század első felének osztrák ihletésű barokkját képviselik. A század második felének építkezései ezzel szemben a magyarországi késői barokk építészetnek az előbbieknél jóval egyszerűbb formáival készültek, amint azt az ozorai háromhajós magtár, a kvártélyház, az emeletes vendégfogadó és a kasznárház, vagy a Kerschhoffer tervezte plébánia tervrajzai mutatják. Közös jellemzőjük a vízszintes és függőleges vakolatsávokkal szakaszokra osztott, egyébként sima homlokzat, emeletes épületek esetében a vízszintes sávokkal tagolt földszint. Az egyes homlokzati szakaszokban vakolatkeretes ablakok foglalnak helyet. Ez az építészet a maga egyszerűségében a hazai céhes mesterek által képviselt és szerte az országban elterjedt stílusváltozat. A magyar falu és kisváros számtalan házán ma is él, nemcsak a 18. század második feléből megmaradt, hanem a századunk elejéig épült házak homlokzatain fellehető utóhatásaiban is. A földesúri használatra szánt épületek a század második felében is kivételt képeztek. Jól illusztrálja ezt akár a tamási Miklósvár épülete, akár az ozorai vadaskert házainak terve. Az utóbbi jól felkészült tervezőre vall, aki aligha lehetett vidéki céhes mester, sokkal inkább ismét csak a kismartoni központ valamelyik építésze. Ozora és az ozorai kerület uradalmainak időben csupán formai eltéréseket mutató 18. századi építészete annak az „uradalmi építészef'-nek a nagy egészébe tartozik, amelybe a magyarországi barokk épületeinek legnagyobb része sorolható és amelynek rendkívül jelentős szerepe volt a barokk stílusú építészet országos szintű elterjedésében. 148 248
