Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

irányította a mezőgazdasági termelést, ezenkívül minden uradalomban működött kulcsár, számtartó, fizetőmester, aki itt is írnokokkal, gyakornokokkal dolgoztak. A század elejéről arra vonatkozó tudósítás nem maradt, hogy hogyan zajlott az építkezések adminisztratív ügyintézése. A mindennapok gyakorlatára csupán az eddig idézett adatok világítanak rá. Azokban láttuk, hogy a kiskorú Pál Antal herceg idején, 1722-ben rendelte el a régenstanács az akkor meglevő épületek összeírását, felmérését és ekkor tették az inspektorok feladatává a szerintük szükséges építési javaslatok írásban való megtételét és Kismartonba való jelentését. Az épületek fenntartását 1734-ben egyenesen az inspektorok feladatává tették. Az inspektornak kellett felmérnie - természetesen beosztottjain keresztül -, hogy a mezőgazdasági termelés érdekében a felügyelete alá tartozó uradalmakban milyen épületek emelésére volt szükség. Az építési elképzeléseket azután ő továbbította, ugyancsak írásban a Kismartonban székelő hitbizományi direktorátushoz, amely azokat megvizsgálta, és ha szükségesnek találta, engedélyezte. Az engedély nyomán központi mesterembereket küldtek Kismartonból a helyszínre, akik elkészítették a tervrajzokat és az azokat kísérő költségvetéseket. Ezután kerülhetett sor a megvalósításra, amelyhez ugyancsak Kismartonból küldtek kőművest, ácsot és más iparost. Az inspektorátus, illetve azon belül az uradalmak tiszttartóságának feladata volt az építőanyag előállítása vagy beszerzése, valamint a szállítás és a segédmunka megoldása. Az utóbbiakat természetesen a jobbágyság robotjából biztosították. Az építkezéshez szükséges pénzt a kerületi központnak, jelen esetben az ozorai főpénztárnak kellett előállítania. Esterházy Pál Antal herceg 1743-ban Kismartonban gazdasági bizottságot hozott létre a hitbizomány birtokainak kormányzására.

145 Az ennek élére kinevezett direktor keze alatt dolgozó uradalmi hivatalok közé valószínűleg ekkor szervezték meg az építkezéseket irányító és felügyelő építési hivatalt. Létezése csak közvetett úton bizonyítható, iratai ma még az Esterházy levéltár több tízezer átnézetlen okmánya között rejlenek. Bizonyítékai közé tartozik az a tény, hogy Kismartonban építési írnok - az akkori iratok német nyelvű szóhasználata szerint Bauschreiber működött.

146 Az építési írnok az építési hivatalok elengedhetetlen alkalmazottja volt szerte az akkori Magyarországon, ő vezette ugyanis az építkezésekkel kapcsolatos adminisztrációt, ő végezte a levelezést, vezette az építési naplókat és összeállította a jelentéseket, sőt az anyagbeszerzésben, szállításban és a pénzügyi elszámolásban is jelentős szerepe volt. Bármely nagybirtokon való feltűnése annak biztos jele, hogy ott építési hivatal működött. A kismartoni építési hivatal másik, közvetett bizonyítéka az állandó központi tervező és irányító építészek, mérnökök és építőmesterek szereplése. Közéjük tartozott az 1720-as évektől az 1750-es évekig a Kismartontól Szentlőrincig minden jelentős építkezést tervező és felügyelő Johann Georg Wimpassinger, az ozorai templom és valószínűleg a vár barokk építésének mestere, 1755 után pedig a feltételezhetően Ozorán is megforduló utódja, Johann Ferdinánd Mődlhammer udvari építőmester. Az Esterházy dominium építkezéseihez kapcsolódó adminisztráció menetét a század közepén rendezték. Pál Antal herceg 1750-ben adta ki azt a rendeletét, amelyben előírta, hogy miképpen kell előterjeszteni fél évvel korábban a következő esztendőre tervezett építési és karbantartási munkákat. 1751-ben elrendelte, hogy az építési előterjesztésekben minden esetben tervrajzot kell benyújtani, 1752ben pedig azt is, hogy milyenek legyenek a tervekhez mellékelt költségvetések és 246