Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

1775-ben Esterházy Miklós herceg meglátogatta dél-dunántúli birtokait. Útja során Ozorán is megszállt. 1779-ből maradt meg az a leltár, amely az erre az alka­lomra Eszterházáról - a mai Fertődről - szállított bútorok, berendezési tárgyak és képek jegyzékét tartalmazza. 121 A herceg a kulapusztai kastélyban lakott. Énnek gazdag berendezéséről újabb leltár tanúskodik 1782-ből, 122 mellette külön jegyzék sorolja fel az ozorai asztalos által készített tárgyakat. 1790-ben Esterházy ismét járt Ozorán. Ekkor a kastélyt a tamási Miklósvárból hozott bútorokkal rendezték be. 123 Megelőzően, még 1788-ban Rózsás Ferenc uradalmi mérnökkel készítettek tervet a méntelep környékének rendezésére és épületeinek rendbetételére. A hercegi újabb látogatásra valószínűleg helyreállították a kulapusztai épületeket, amelyek­ről 1789-ben azt jelentették, hogy a lovaglóiskola teteje beszakadt. 124 A még mindig mezővárosi rangú Ozorán a vár átépítése és a méntelep hely­reállítása mellett a század utolsó évtizedeiben is folytak építkezések, bár ezek a te­lepülés képére vonatkozóan korántsem voltak többé meghatározó jellegűek. 1771­ben a plébánia házának újraépítéséről leveleztek, miután a korábbi már összedő­léssel fenyegetett. Eötvös Pál inspektor felterjesztéseiben indokolatlannak tartotta ugyan a nagyszabású bővítést, 125 az ahhoz szükséges terveket és költségvetést azon­ban a már ismert Johann Kerschhoffer fehérvári kőművesmesterrel és Thomas Steiner ácsmesterrel elkészíttette 126 (12. ábra). A plébánia terve két változatban maradt meg. Az elsőt 1771-ben, a másodikat 1772-ben rajzolta Kerschhoffer. Eötvös inspektor fenntartását az első terv önmagá­ban igazolja, ez ugyanis emeletes épületet ábrázol, boltozott kapualjjal és szobák­kal, udvari szárnya mögött istállóval és kocsiszínnel. 127 A másik terven két változat­ban földszintes, U alaprajzú ház látható. Az elsőn a két utcai szoba mögött egy két­boltszakaszos harmadik, a másikon egy újabb kis szoba van. Az épület végén ezen a terven is szerepel a kocsiszín és az istálló 128 (13. ábra). A jelenlegi plébániaház alapján úgy tűnik, egyik változat sem épült meg, bár a mai épület is 1770 körül épül­hetett. Egy 1783-ból származó tisztartói jelentés szerint a plébános és a káplán szo­bájában pécsi fazekasok akkor rakták a kályhákat. 129 A plébánia épületének bővítésével egyidejűleg merült fel a templom bővíté­sének szükségessége. Még 1772-ben jelentették Kismartonba, hogy a hívek ünnep­napokon alig férnek el benn, orgonája régi és rossz, oltárát szétrágták a férgek, fel­szerelése hiányos. 130 A kérést az ozoraiak 1775-ben megismételték, hozzátéve, hogy az oltárképet is meg kéne újítani. Nagy István kismartoni régens év végén a herceg számára adott jelentésében jelezte, hogy legközelebbi látogatása alkalmá­val meg fogja nézni a templomot. 131 Az ozorai plébániatemplom egyes részei a 18. század végéről származónak látszanak, a helyreállítás tehát valószínűleg megtör­tént. A középkori vár magtárrá alakítása, úgy tűnik, nem volt elegendő a gabonater­més elhelyezésére, ezért 1773-ban ismét új magtárat terveztettek. Tervrajza, ame­lyet az egyébként ismeretlen Franz Pfisterer kővűvesmester készített, a melléje csatolt költségvetéssel együtt maradt meg. 132 A rajz magas kerítéssel zárt udvar hát­só részén álló, középpilléres és nagyméretű, olyan kétemeletes magtárt ábrázol alaprajzban és udvari homlokzatával, amelynek tetőterét is két sor ablakkal, össze­sen tehát öt belső tárolószinttel tervezték. A magtár udvarának első két sarkában egy-egy további kisebb épület alaprajza látható. Közülük a bal oldali kéttraktusos, hét helyiségből álló lakóház, a jobb oldali pedig kocsiszínt, istállót és két lakóhelyi­séget tartalmazó melléképület (14. ábra). 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom