Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Kőhegyi Mihály: Adagok Bogyiszló történetéhez

Rákóczi már korábban elhatározta a rácok megnyerését, de minden igyekezete meddő maradt. így azután Bercsényi Miklós már ez év júliusában a „Bácskára ment rabolni", hogy a korábban esett sérelmeket megtorolja.

116 Alig vonult azonban el Bercsényi, a rácok újra támadtak. Rákóczi most Károlyi Sándort küldte ellenük. A Szegedről feljövő rác csapatok 1703. szeptember 15-én Csongrádnál, majd október 3-án Kiskunhalasnál megverték Deák Ferenc elégtelennek bizonyult kuruc erőit.

117 Ennek ellenére, amíg Károlyi Kecskeméten volt, a rácok nem csaptak ki Bajáról, de alig távozott, ismét Kecskemét vidékére törtek és Duna menti helységeket fosztogattak. Az a tény, hogy a Duna-Tisza köze felől éppen Tolna megye területén - közelebbről Bogyiszlónál - vezetett a Dunántúl belsejébe az egyik hagyományos útvonal, s itt vertek általában hajóhidat a csapatok, katonai szempontból megnövelte a megye fontosságát.

118 Éppen ezért Joannes Josephus Huyn császári generális intézkedéseket tett a Duna-szakasz védelmére. Paksnál 1703. október 26án fenyegetésekkel teletűzdelt levelet írt a Duna bal partján fekvő helységek bíráinak, felszólítva őket, hogy a kurucokról neki rendszeresen híreket hordjanak.

119 A rácok délről támadtak. Nagykőrös és Kecskemét tovább nem tűrhetvén sanyargattatásukat, küldöttséget menesztett Bécsbe. Nem eredménytelenül, mert 1703. december 5-én kelt levelében az udvari kancellária arra figyelmezteti Monastery János alvajdát, hogy ne merjen népével a városokra és falvakra rohanni, iszonyú zsákmányolást, gyilkolást, barmok falkástól való elhajlását s tetszés szerint az erőszak minden nemét szabadon elkövetni.

120 Lehetett talán némi szerepe a bécsi leiratnak is, de leginkább a beálló tél akasztotta meg a további hadakozást. Sőt 1704. január 12-én a bácskai szerbek küldöttséget menesztettek Károlyi Sándor dunántúli főhadiszállására, és felajánlották csatlakozásukat Rákóczihoz.

121 Mialatt azonban a küldöttség Károlyinál járt, a kurucok - mit sem tudva az alkudozásról január 15. és 20. között megtámadták és szétverték a Monasterly rác vajda által vezetett csapatokat. A rácok ezt árulásnak bélyegezték, és egész dühükkel a Dunántúlra támadtak. E félreértés volt egyik fő oka, hogy a kurucok és a rácok között többé közeledés nem történt. 1704. január 11-én a Csallóközből a Károlyi Sándor vezette kuruc csapatok átkeltek a befagyott Dunán. Sándor László és Zana György, majd a hozzájuk csatlakozó Hellepront János a Dunántúl keleti felének elfoglalására indultak.

122 Előrenyomulásuk támogatására Deák Ferenc és Ilosvay Imre parancsnoksága alatt a kurucok átkeltek Dunafoldvárnál a befagyott Dunán, és január 17-én feldúlták Földvárt.

123 A kurucok létszáma egyre nőtt, mintegy 3000 ember csatlakozott az előbb említett csapatokhoz. Bevették Székesfehérvárt, Siklóst, majd Simontornyát. Pécset felégették. Január végén elfoglalták Baját.

124 Részleteket Hellepront Jánosnak, Károlyi Sándorhoz írott leveléből ismerjük. Az elfoglalt sáncban lövőszerszám, liszt és élés elég találtatott, ezt a hadsereghez szállították. A sáncot pedig parancsolat szerint elrontották a kuruc csapatok. „Dráva mellékét megjártam, mennyi kompokat, hajókat, csónakot kaphattam, megégettem; a passusokon (átkelő) vigyáztatok: ne jöhessen által a pogány rácz s a falukat ne rabolja, a mint minekelőtte idejöttem volna, 4 falut felraboltak: a Duna mellett Bátát, Szekcsőt is az én jószágomat felverték, az embereket mind, még a gyermekit is levágták, kettőt megsütettek... Ennek oka az volt, hogy amely ráczok meghódultak s protectionalisuk (menlevelük) volt: azokra elébb bátai, szeremlei, kalocsai, sárközi parasztság rámenvén, azokat levagdalták, kínozták, mindenükből kiforgatták; erre nézve ők is a magyarokon tromfot ütöttek. Ezek nem jól esnek; mit kell azokkal cselekednem, a kik 215