Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Kőhegyi Mihály: Adagok Bogyiszló történetéhez
A XVI. és XVII. század szenvedésen kívül alig hozott valami mást a magyar népre. Ebben a korban minden ideiglenes és bizonytalan, még az élet is. Az ország lassan-lassan az európai fejlődés perifériájára csúszott. E téren a török alóli felszabadulás sem jelentett lényeges fordulatot. I. Lipót álláspontja szerint ő nem mint magyar király foglalta vissza a Magyarországhoz tartozó területeket, hanem mint német császár, ezért is nem csatolta azokat vissza Magyarországhoz. Valójában pedig nemzetközi összefogás vitte diadalra a felszabadító háborút, s szervezésében nagy része volt XI. Ince pápának. 104 1. Lipót azonban - nem törődve Magyarországnak ezen országrészhez való jogos igényével -, a visszafoglalt területeket kivette a magyar kormányszervek intézkedése alól, s közvetlenül a Bécsben székelő Habsburg birodalmi hatóságoknak rendelte alá. 105 Feltűnő, hogy az 1687. évben tartott magyar országgyűlésen egy szót sem szólnak a visszaszerzett, nem éppen csekély terjedelmű területről, s az akkor alkotott törvények közül egy sem foglalkozik e terület rendezésével, az alkotmányos élet helyreállításával. 106 Bécs a visszafoglalt ország új közigazgatási berendezkedésének kidolgozására külön bizottságot hozott létre 1688-ban. 107 A magyaroktól is kértek véleményt, de elgondolásaikat vajmi kevésszer vették figyelembe. 108 A bécsi kormány ugyanis a császár seregei által meghódított területnek tekintette a visszafoglalt országrészeket, és a fegyver jogán (jure belli) kizárólag magának tartotta fenn a rendelkezést, ő tette meg a császár nevében az első intézkedéseket ideiglenes igazgatásukra és kihasználásukra is. 109 Minthogy a háborúk rengetegbe kerültek, a roppant hadi kiadások fedezésére az új szerzeményi területeket tartották a legjobb forrásnak. 110 1688-ban Budán felállították a Kamarai Felügyelőséget (Cameral inspection), 1690-ben a Kamarai Kormányzóság (Cameraladministration) címet kapta. Ez a bécsi udvari kamara alá volt rendelve, tehát független volt nemcsak a magyar kamarától és kancelláriától, hanem a főhadbiztosságtól is. 111 Az élelmezési tisztek és kamarai tisztviselők körébe 1691 táján a legsúlyosabb visszaélések fordultak elő, olyannyira, hogy egy jelentés szerint „részletes ismertetésükre jó néhány konc papír sem lenne elegendő". S minthogy rendszerint büntetés nélkül úszták meg az illetők, sőt nemegyszer még előléptetésben is részesültek, nemigen vették komolyan a különféle dorgálásokat. 112 1694-ben még a bécsi udvari kamara is kénytelen a „szegény népet oly sokféle címen történő zsarolásokkal" foglalkozni. 113 Mindeme bajok mellett, ha vontatottan is, de lassan-lassan a rendes kerékvágásba zökkent az élet. Ezt bizonyítják a bogyiszlói lelet 1686 utáni érmei is. A török kiűzése utáni évtized települési képét nehéz rekonstruálni. Egyrészt a délvidéken még tovább tartó háborúk és belső küzdelmek pusztították állandóan a megmaradt falvakat, másrészt a nép maga is, éppen a földbőség és a rendezettebb, nyugalmasabb életre való törekvés miatt gyakran költözködött. 114 Az 1690-es évektől szinte nincs esztendő, melyben kisebb-nagyobb felkelésekről, zendülésekről ne hallanánk. A mérhetetlenül magas adó, a császári parancsra lerombolásra kerülő magyar váraknál teljesített közmunka, az álruhában a falvakat járó Thököly-tisztek együttesen fellobbantják a régen parázsló gyűlölet lángját. Esze Tamás megnyeri ügyüknek a bujdosó Rákóczi Ferencet, és hazajőve kibontja a Tiszaháton a szabadság zászlaját. Bécs eleinte félvállról veszi a „tumultánsok" harci sikereit, de csakhamar be kell látnia a helyzet komolyságát. Első teendői közé tartozik a rácok jóindulatának biztosítása, illetve azok magyarok elleni fellazítása. Ilyen értelemben ír Lipót 1703. november 22-én Csernovics görögkeleti pátriárkának, s az eredmény nem maradt el. 115 214
