Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Kőhegyi Mihály: Adagok Bogyiszló történetéhez
dott a biztonságosabb helyekre. 49 így volt ez a mi környékünkön is, ahol a Duna mente városai fejlődtek leginkább, illetve a Sárközben Ete és Ebes. A XVI. században Tolna város lakossága közel ötezerre becsülhető, tehát a kor legnagyobb magyar városai közé sorolható. 51 Hetivásáraira messze vidékről sereglettek az árusok/ 2 Látogatott volt az Étén vasárnapokon tartott hetivásár is. 53 A magyar közigazgatási szervek ezen a területen 1526-ban egy csapásra megszűntek. Földesuraink is elmenekültek távoli, biztosabb vidékre, de régi birtokaikról nem mondtak le. 54 Azokat adták-vették, cserélték, sőt a király is adományozta őket híveinek. I. Ferdinánd 1559. február 3-án kelt oklevelében a kalocsai érsekség és káptalan birtokai közül híveinek adta Foktő, Varajt, Réztelek, Drágszél, Kozmó, Nagyka, Solt, Miske, Hontoka, Szentistván, Kalocsa, Úszód, Kara, Zásztó, Terehely, Bőd, Nádas, Nana, Szentbenedek és Bogyoszló helyiségeket. 55 A megadományozottak: Csáthi Zyny Rafael, Kamothy Bálás, Philep Demeter, Strauss Jeromos, ludányi Bay Ignác és Melegh Boldizsár élethossziglan birtokolhatták a fenti falvakat. A nevezettek minden valószínűség szerint egri tisztek voltak, s jól ismerhették a hódoltságot. 56 (Abban persze tévedtek, hogy Bogyiszló az érseké volt, de a többi falu földesurát helyesen tudták.) A falvakból az adót is igyekeztek behajtani. Ezt Dobó István egri főkapitány 1548. október 23-án, Egerben kelt s Ferdinánd királyhoz írott leveléből tudjuk, amelyben a hódoltsági területen történő adóbehajtásról a következők állanak: „... a társaimmal együtt ma kaptuk meg levelét, melyben Királyi Felség azt írja, hogy a budai basa panaszkodik reánk, hogy a fegyverszünetet nem tartjuk meg, hanem Baján cenzust hajtottunk be." 57 A levélből világos, hogy az egri katonák teljes egészében hatósugarukba tudták vonni Bajáig a Duna-Tisza közét, s ott a falvakban behajtották a magyar adókat. A korábbi években is rendszeresen visszatérnek az egriek Kalocsa, Baja és Jánoshalma környékére. 1576-ban Musztafa pasa a következőket írja Rudolf császárnak: „Tolnán alól ottis egy hajót ezön keppen el swlleztöttenek kiről egínehany ezör forint kar löth." 58 A háborúk különböző szakaszai közül főleg az 1593-1606 közti hosszú háborúnak volt igen nagy része a pusztulásban. 59 Pest megye ismét hadszíntérré vált, majd több éven át a tatár csapatok telelőhelyévé, akiknek egy 1597-es jelentés szerint „feljövéséért és rablásáért az szegénység megfutamodék, az egész föld elpusztula, kit levágának s kit elvinek." 60 A tatár csapatok pusztításaikról és vérengzéseikről voltak híresek, s nyilván sokat szenvedett tőlük a környék népe. A kegyetlenkedő török vezérekre külön vadásztak a hajdúk. Az 1599-es évben Pálffy Miklós vezérlete alatt a magyarok lefelé hajóztak a Dunán. Paks táján találkoztak a bácsi bég hajóival, akire iszonyúan haragudtak a hajdúk és hajóslegények. Ha a bég valahol egy hajdút kézre keríthetett, azt elevenen megnyúzatta, széttépette, vagy szegekkel kivert hordóben gurította le a hegyről. Ezért esküdtek ellene bosszút a hajdúk, s most hogy elfogták, fogait kiszaggatták, hosszú szakállát szálanként tépték ki, s testét darabokra vagdalták. Közben híre érkezett, hogy dél felől a török dunai ármádiája közeledik 8000 janicsárral. Pálffy erre a hajdúkat kiszállította a partra, és egy csapatot a Duna bal partján Kalocsa-Baja irányába küldött. A mit sem sejtő török hajóhadat Foktő és Úszód között megtámadták Pálffy naszádosai és győzelmet arattak. 61 Ez a csata közvetlen környékünkön zajlott, bizonyára jártak területünkön is hajdúk egykor. 62 „Megszéledett a mi nemzetségünk... fegyver által nem látom semmi jóra menjen a dolgunk, szegény hazánk szörnyen pusztul mindenik nemzetség miatt én eluntam a háborút" - írja Csáky István generális egyik ismerősének 1605-ben. 6 14 209
