Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Komoly nézeteltérés alakult ki a tekintetben idősebb és ifjabb Bezerédj István között. Az apa fiával vitatkozva a juhtenyésztést favorizálta és a ménest akarta felszámolni. A lőállományt a híres kápolnai, Csapó és Viczay ménesből származó tenyészállatokkal frissítették fel, de vásárolt Bezerédj Hőgyészen is, pl. 1830-ban egy angol mént és egy angol kancát csikójával, 1829-ben Bábolnán egy török-spanyol csődört. A lóállomány pontos számát nem tudjuk, az 1820-as években 38 kancáról számol be Bezerédj. 1828-ban egyszerre 30 kanca volt vemhes. Közben jelentős eladásokra is sor került. Az egyik Esterházy 2000 ft-ért és két kosért vásárolt két fekete lovat tőlük. 1825-ben gr. Festetics kosokkal fizetve 12 tenyészlovat vásárolt. 1830-ban zsidó kereskedőknek adtak el lovakat.

417 A szarvasmarha- és lótenyésztés fontossága ellenére nem érte el a juhtenyésztés dimenzióját a Bezerédj birtokon. Az állományról nem maradtak fenn kimutatások. Hidján 1821-ben 1100 bárány volt a szaporulat. Az 1820-as években évi 100 mázsa gyapjút nyírtak, ez kb. 5000 állatnak felel meg. Az állomány ettől kezdve nem növekedett, sőt talán némi csökkenés is bekövetkezett. Jegenyésen és Hidján 1847-ben 8463 font a gyapjúhozam. Jelentős számú juhot tartottak a bérelt kápolnai birtokon az 1830-as években. 1839-ben 1300 db volt Szerdahelyen az áttelelő állomány. Az árak Tolnában valószínűleg alacsonyabbak lehettek, mint Sopron megyében, mert rendszerint lent vásároltak, majd hajtottak fel állatokat Szerdahelyre. Igen nagy volt az elhullás, különösen a bárányoknál. 1821-ben 1100 bárányból 100 db pusztult el, 1829-ben 493-ból 47 db. Járvány idején a kb. 10%-os elhullás tovább emelkedett. 1828-ban 720 bárányból már az első napokban 120 pusztult el. Az állatok fajta szerinti megoszlása hasonló a más birtokosoknál tapasztalthoz. 1840 körül az egyik pusztán kb. 220 db finomgyapjas és 490 durvagyapjas, hazai fajtájú anyajuhot tartottak, vagyis itt sem érte el a spanyol fajta az összállomány 1/3 részét.

418 ' Az 1830-as években Bezerédj István még egy, a későbbiekben jelentőssé váló ágazatot indított be. Egy 1829-es vármegyei határozat nyomán selyemtenyésztésbe fogott: Hidján eperfákat ültetett, Eszékről tojásokat hozatott. A tenyésztésbe a birtokán élő lakosságot is bevonta. Fáradozása az 1840-es évekre kezdett beérni, 1844ben az iparkiállításon kitüntetést kapott az általa kiállított selyemre.

419 Valamennyi tengelici közbirtokos számára gondot jelentett a munkaerő kérdése. Bezerédj részben nagyszámú béres és cseléd szegődtetésével oldotta meg. A hidjai és jegenyési pusztákon hat cselédház, kettő juhászlak, kettő tiszti lak, kulcsárlak, kertészlak, hajdúlak, kovácslak, gazdalak állt. 1836-ban a hidjai és apáti uradalom 2711 pft-ot fizetett ki konvencióra és napszámra. Napszámosokkal végeztették a szőlőmunkákat (ültetés, metszés, kapálás, bekapálás), a szántóföldi munkák egy részét (trágyaterítés, szántás, krumplitöltögetés, krumpli- és babszedés), a rét tisztítását, kaszálást, gyűjtést, boglyázást, asztagozást, kukoricamorzsolást, lucernacséplést, lencséplést, birkanyírást, fuvarozást. Ugyanebben az évben 631 pft-ot fizettek ki tolnai, faddi, kölesdi, medinai kézműveseknek kőműves-, ács-, csizmadia-, üveges-, kovács-, téglavető-, szíjjártó-, bognár-, mészárosmunkákért. A munkaigényes szántóföldi kultúrákat Bezerédj is részesmüvelésre adta ki, ezzel is csökkentek munkaerőgondjai. A gabona betakarítását részes aratók végez98