Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

ték a termés 1/9-1/10 részéért. A megállapodást már kora tavasszal megkötötték. Az egyik évben pl. 80 medinai, 20 szedresi, 50 tormási aratóval szerződtek. 1829­ben a repcét 32 ember kaszálta. 420 Mivel az, egész környék ritkán lakott, napszámbérért sem volt könnyű mun­káskezet szerezni. Bezerédj István telepítéssel, új falu létesítésével igyekezett a gondon enyhíteni. Elgondolásait, Listre és Benthamre támaszkodó közgazdasági nézeteit a Magyar Gazdában egy hosszú cikksorozatban foglalta össze. 421 Egy olyan időszakban, amikor a földbirtokosok a jobbágyfelszabadítás előszelét érezve lázasan allódizáltak birtokaikat, Bezerédj a puszták benépesítése mellett agitált, rá­mutatva, hogy a jövedelmek emelésének nem a több föld szerzése, hanem az in­tenzívebb művelés az útja. A termelésnek a föld mellett a másik fő tényezője az ember, s a kettőnek egymással összhangban kell állnia. Utalt a termelés harmadik lényeges faktorára, amelyből leginkább hiány volt a birtokosok körében, ti. a forgó­tőke, amelyet akár a föld egy részének eladása árán is elő kell teremteni. Elképzelése megvalósítását már korábban elkezdte. 1839-ben örök haszon­bérleti szerződést kötött Benedek Istvánnal. 15 pft évi bérleti díj fejében 3000 n. öl földet engedett át neki. A15 pft bérleti díj holdanként 6 pft-nak felel meg, ennyit a homokos, gazdasági felszerelés nélküli területért egy nagybérlőtől aligha kapott volna. A bérlő a telken bármilyen mesterséget űzhetett. A bérlet örökölhető és eladható. Volt a szerződésnek egy pontja, amely rávilágított Bezerédj igazi szándé­kaira: a szerződést egyik fél sem mondhatta fel. Fél évszázaddal II. József jobbágy­rendelete után egy magánjogi szerződéssel lényegében röghöz kötötte bérlőjét, egy a jobbágytelek 1/10 részét sem elérő telken! Mivel a szerény bérlemény egy család megélhetését nem biztosíthatta, olcsó, garantált munkaerő állt mindenkor az uradalom rendelkezésére. Vitás esetekre személyes barátját, Sztankovánszky Imrét jelölték meg döntőbírónak, akinek döntését a szerződő felek fellebbezés nél­kül elfogadták. Bezerédj tehát a peres úton történő jogorvoslat lehetőségétől is megfosztotta telepeseit. A filantróp Bezerédj bizonyára nem önkényeskedett a ne­ki kiszolgáltatott emberekkel, de a polgári jogegyenlőség bajnokának ez a szerző­dés aligha válik dicsőségére, még ha formailag egyenlő felek között is köttetett. A súlyos feltételek ellenére a Szedresnek keresztelt településen - hála a pa­rasztok földéhségének - gyorsan szaporodtak a bérlők. 1846-ban már tanító is tevé­kenykedett, elkészült a templom és a községháza is. A benépesedő falu lakossága az uradalom szándékai szerint selyemtenyésztéssel, a hidjai pusztán végzett aratás­sal, szénakaszálással, feles földek művelésével kereste kenyerét. 422 1847-ben Bezerédj István örök adásvételi szerződést kötött a letelepült bér­lőkkel. Veindl Antal 3141 n. öles telke után évi 17 pft 30 krajcár bérleti díjat fizetett. A bérleti díjat 5%-kal tőkésítve 350 pft-ban határozták meg a telek vételárát. Egy hold földet tehát 140 pft-ért adott el a bérlőknek, ami kb. kétszerese volt egy ilyen minőségű terület nagybani vételárának. A bérlők a megváltást önkéntes alapon fi­zették. Bezerédj magának tartotta meg az újonnan létrejött községben is a regáléjo­gokat, és az újdonsült földtulajdonosokat nem illette meg semmilyen haszonvétel. A községi elöljárók megválasztásán is a telepítő Bezerédj elnökölt. 423 A telepítési akció tehát többszörös haszonnal járt a földbirtokos számára. Minimális föld­mennyiség kétszeres áron történő értékesítésével jogilag és gazdaságilag az urada­99

Next

/
Oldalképek
Tartalom