Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
szolgálatában állt. Az uradalomnak nem voltak jobbágyai, s ez nemcsak a munkaerő biztosításában kényszerítette új utakra a földbirtokost, hanem teljesen felforgatta a feudális földbirtok hagyományos termelési rendjét. A munkákat döntően saját igaerővel kényszerült elvégeztetni, ehhez 34 ökör és 6 bivaly állt rendelkezésre, 1 pár igásállatra tehát 53 hold szántó jutott. Az igásállatokon kívül még 31 db szarvasmarhát és bivalyt tartottak. Az 1806 db birkából 314 db volt spanyol fajta. A takarmánytermelés, a jelentős állatállomány intenzív trágyázást tett lehetővé, így az ugar a szántó 1/10 részére szorult vissza. Mivel robot nem állt rendelkezésre, magas volt az alkalmazottak száma, 40 családost és 15 nőtlent foglalkoztattak, közte asztalost, bognárt, kovácsot, péket is. Kiegészítésképpen alkalmazták a részesművelési rendszert is. Ezzel egyrészt 160 holddal csökkent a megmunkálandó terület nagysága, másrészt a termés egy részének beszolgáltatásán túl ingyen munkaerőhöz is jutott a birtokos. A parasztok a repcét felesben művelték, a dohányföldért holdanként 1 mázsa dohánnyal fizettek, a feles kukoricáért holdanként 20 nap robottal is tartoztak. Ahol nem terhelte őket napszám, ott a földek trágyázására kötelezte őket a szerződés. A majorság központjában -jól kiépített fundus instructusról tanúskodva - 38 épület állt: a béresek, cselédek lakóházai, különféle istállók, granárium, góré, kukoricahombár, műhelyek, raktárak, szárazmalom, téglaégető. A megye egyik leggazdagabb középbirtokosának. Gindly Antalnak a korszak végén 1981 hold allodiális birtoka volt. Ehhez járult testvérétől fia, Rudolf számára 1818-ban megvásárolt alsó-tengelici 1500 holdas birtok. Rudolf a kapott birtokon eredményesen gazdálkodott. Apjától az induláshoz kapott 1500 juhot, 30 ökröt és 6 sertést. Önmaga számára készített keltezetlen számvetése szerint juhainak számát már 2300 fölé emelte, ökre 44, tehene 75, sertése 112 db volt. Ezenfelül jelentős tartalékokkal rendelkezett. 1810 arany készpénzen kívül még megvolt az előző évi gyapjúja és a két utolsó búzatermése. Beszámolója szerint a majorság épületeinek 2/3 részét is ő építtette. Bár gazdálkodásáról kevés adattal rendelkezünk, számadásából számos következtetést vonhatunk le. Birtokához képest igen magas volt a juhok száma. Feltételezve, hogy jószágának fele volt szántó, az eddigi legkisebb földterület, 34 hold jutott egy pár igásállatra. Céltudatos fejlesztésre vall, hogy nulláról 75 db-ra gyarapította tehénállományát, 112 db-ra sertésállományát. Ez utóbbi is igen takarmányigényes volt, hiszen a birtokhoz nem tartozott erdő, amelyben makkoltatni lehetett volna. Takarékos gazdálkodása következtében, jelentős pénztartalék birtokában nem kényszerült idő előtt, kedvezőtlen áron értékesíteni terményeit, akár évekig várhatott kedvezőbb árakat remélve. 402 Gazdasági sikereit Gindly Rudolf vállalkozó szellemének, kísérletező kedvének köszönhette. Próbálkozásairól, eredményeiről és gondjairól beszámolt a Magyar Gazda c. szaklapban. írásában az elméleti érdeklődés a gyakorlati gazda pragmatizmusával párosult. Felismerte az intenzív művelésnek az időjárás szeszélyeit kivédő hatását, tudósított új, nemesített vetőmagfajták meghonosításáról, értékelte a technikai újdonságokat. Ötleteket adott és kért a különféle kártevők elleni küzdelemhez. 1842-ben az őszi búzavetések sárgulni kezdtek a gyökkoronájukat rágó férgek miatt. Mikroszkóppal vizsgálták a nyúveket, sőt egy tudós „bogarászt" is felkértek, 90
