Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
uradalom erdeiben bérelték a zsidók. 365 A bérleti idők általában rövidek voltak, Dőry Károly pl. 1820. január 1-től 1822. december 31-ig adta bérbe az ún. zsidóházat bolttal együtt Salamon Jakab kereskedőnek évi 100 pft bérleti díj ellenében. 366 A birtokbérleteket tárgyalva utaltunk rá, hogy egy-egy uradalom regáléjogainak bérbe vételével birtokos nemesek is foglalkoztak. A bérbe vett jogokat természetesen nem maguk gyakorolták, hanem továbbadták subárendába, többnyire éppen zsidóknak. A zsidó bérlő tehát ez esetben sem volt megkerülhető, az a szimbiózis, amely a földbirtokos és zsidója között fennállt, a regálék területén sem volt nélkülözhető. Birtokrendezés Ahol a regálé helyett a birtok műveléséből származó jövedelmek játszottak meghatározó szerepet, ott fokozott jelentősége volt a racionális gazdálkodás feltételeit biztosító birtokrendezéseknek. A középbirtokosok tulajdonában lévő 28 Tolna megyei községben illetve mezővárosban az úrbérrendezések állása az 1847. év végi állapot szerint a következő volt: 367 12 település (42,85%) rendezése lezajlott, 7 településen (25%) csak részlegesen (rendezés történt elkülönítés, illetve összesítés nélkül), 7 településen még semmi sem történt, 2 helyen (7,14%) pedig a rendezés éppen folyamatban volt. Valamilyen formában tehát 19 helységben (67,89%) történt birtokrendezés a középbirtokosság Tolna megyei birtokain, ami megközelítően azonos az országos átlaggal (65%). 368 Témánk szempontjából azonban nem elsősorban a jobbágyföldek jogi és területi rendezettsége, hanem a földbirtokosok saját kezelésű birtokának a jobbágyi földektől és a közbirtokostársak jószágától való elkülönítettsége, tagosítottsága érdekes. Az úrbérrendezések állása és az allódiális gazdálkodás között szoros öszefuggést nem tapasztalunk, annál szorosabb a kapcsolat a majorsági gazdálkodás kiterjedtsége és az allódium tagosítottsága között. Az allódiális gazdálkodást alig folytató bonyhádi közbirtokosság területén 4 helységben volt birtokrendezés, kettőben pedig nem. Az arány tehát nem rosszabb sem a megyei, sem az országos átlagnál. Az azonban már figyelemre méltó, hogy a rendezést sehol sem kapcsolták össze összesítéssel, illetve elkülönítéssel, mivel a majorság hiánya miatt nem érezték szükségesnek a birtok területi racionalizálását. 369 A paksi uradalomban Bikácson volt, Gerj énben nem volt úrbérrendezés 1848 előtt. Pakson az összesítés megtörtént és zajlott a per a forradalom kitörésekor. Mint már utaltunk rá, Paks környéke egyike volt azoknak a területeknek, ahol az úrbériség dominált. Alighanem ezzel s nem az úrbérrendezésekkel áll összefüggésben, hogy pl. Daróczy Elek 246 holdas allódiális birtoka még az 1850-es években is 35 parcellából állt. 370 Györkönyben valamikor 1847 előtt elvégezték az úrbérrendezést és az úri birtokok tagosítására pedig már 1824-ben sor került. 371 Egyes közbirtokosok, mint pl. az úzd-borjádi Fördős István - 1848-as Tolna megyei alispán - más birtokosokkal végrehajtott csere útján kísérelték meg birtokaik tagosítását. 372 A nemeskéri Kiss 83
