Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
konjunktúra kihasználására. A18. századi betelepítések időszakában a birtok értékét még inkább a benépesítettsége, mint nagysága határozta meg. A Perczel és Kliegl családok stratégiájának - falvak sűrű hálózatával népesítették be az uradalmat - előnyei a 19. századra visszájára fordultak. Az úrbéres földek csupán töredékét jövedelmezték az allodiálisnak, s az elkeseredett útódvédharcok ellenére is nyilvánvaló volt a kortársak számára, hogy az úrbéri jogállású birtokok előbbutóbb elvesznek számukra. Nehéz pontosan meghatározni, milyen sűrű rendet vágott Tolna megye középbirtokos nemessége körében az anyagi romlás. Egyes családok teljesen eltűntek a megye gazdasági és társadalmi-politikai életéből, míg más nemzetségeknek egyes tagjai egészen a 20. század közepéig fenntartották a család nevét-rangját. A Kápolnay fivérek jelentékeny örökségüket az 1830-as évek közepén átvéve, rekordidő, fél évtized alatt tönrementek. A folyamat olyan gyorsan zajlott le, hogy még a birtok felosztására sem volt idő. Tekintve az apai vagyon szilárd helyzetét, a gyors csődöt csupán Károly és Ignác pazarlása okozhatta. Az 1840-es évektől kezdve többé nem találkozunk a család nevével a megye közéletében. 328 Ugyanígy eltűnt a megyéből az 1842-ben csődbe jutott Nedeczky család is, melynek adóssága négyszeresen múlta felül Tolna megyei birtokának értékét. 329 Salamon Elek hadnagy és Tolna megye táblabírájának birtoka a Paks melletti Gyapa-pusztán volt. Csődjéhez költekezésén túl földjeinek silánysága is hozzájárult. 671 hold gyapai földjét 528 pft-ra értékelték 1840-ben! Csődjében osztozott Salamon Zsigmond, Salamon Oszkár és Salamon Alajos is. 330 Perczel Ignácnak Bonyhádon 54, Ófalun 86 hold majorsági földje volt, ugyanakkor 33 egész telek, kb. 1000 hold örököse volt, ami sokszorosa volt allodiatúrájának. Majorsága nem lévén, allodiális földjeit is kuriális zsellérekkel (taxalistákkal) műveltette. Jövedelmének döntő hányada a jobbágyok szolgáltatásaiból és a Bonyhádon különösen jelentős regálé bevételekből állt. Hasonló nagyságrendű allodiális birtokkal rendelkeztek a Perczel nemzetség többi tagjai, valamint a Kliegl család leszármazottai is. Számukra a jobbágyfelszabadítás akkor is megsemmisítő csapást jelentett volna, ha addigra nem élik fel, adják zálogba birtokaikat. Sajátos módon az anyagi hanyatlás nem rendítette meg a család presztízsét, társadalmi helyzetét, 1945-ig jelen voltak a megyei, sőt az országos politikai életben is. 331 Korszakunkban válságos helyzetbe került, Kiss Pál kivételével, a nemeskéri Kiss család is. Kiss Ferenc birtokát Pálnak adta el, árvává lett gyermekeit a KissJankovits-féle alapítvány segélyeiből nevelték. Hasonló helyzetbe került Kis János és Antal is. Antal maga jelentette be fizetésképtelenségét 1844-ben. János eladósodása is az önálló gazdálkodás feltételeinek fokozatos leépüléséhez, majd birtoka elvesztéséhez vezetett. Elszegényedése olymértékű volt, hogy 1834-ben meghalt fia temetésére is úgy kellett pénzt kölcsönöznie. Bár számos leszármazottjuk volt, Kiss Pál magtalan halálával a család végleg eltűnt a megyei élet színpadáról. 332 A lehetőségeket meghaladó életvitel példája özv. Dőry Ferenc Antalné szül. br. Dőry Antónia. 1817-1823 között eltékozolta 21480 pft értékű pénzben és ingóságokban fekvő vagyonát. A Dőry nemzetségből Ádámot, illetve örököseit csak átmenetileg hozta nehéz helyzetbe Ádám rossz gazdálkodása és tékozló életvitele. 75
