Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

kodással, majd 1832-ben évi 12 000 pft bérleti díjért apósa, Csapó Dániel vette át a birtokot. Ugyancsak árendába adta kisebb birtokait Pakson, Bölcskén, Némediben, Tétényben. Paksi birtokáért évi 1600 Ft, a bölcskeiért 450 Ft, a némediért 750 Ft bérleti díjat kapott. A nemeskéri jószágot (Komárom m.) már anyja bérbe adta 1819-ben. A birtok, amelyért egy vevő 20 000 pft vételárat kínált, évi 500pft bérleti díjat jövedelmezett.

281 Unokatestvére, Kiss János ellen zárgondnokságot rendeltek el 1827-ben. A gondnok szántóit 2,4 pft/hold bérleti díjért adta árendába. A birtok már addig is bérbe volt adva, a hitelezők 10 évi bérleti díjat előre lefizettek.

282 Kiss Antal bikádi legelőjét 20 évre bérbe adta 3100 pft-ért. Csapó Dániel 1835-ben átvette a bérletet és további 10 évvel meghosszabbította. 1832-ben a miszlai közlegelőből adta bérbe a maga részét Sass Istvánnak évi 60 pft-ért. A Dunaszentgyörgyön élő Csapó Vilmosné, szül. Nedeczky Hedvig testvérének, Györgynek adta bérbe Zala megyében fekvő (Lesence-Tomaj, Németfalu, Biliege, Mindszent) részjószágait 1837-ben.

283 Sógornője, Csapó Emília birtokát viszont Csapó Vilmos bérelte 1831-től évi 600 Ft-ért. Egyúttal Vilmos megvásárolta a fundus instructus Emíliának jutott részét is.

284 1843-ban Csapó Vilmos zálogba vette sógora, Nedeczky György dombói részjószágát, majd azonnal bérbe adta neki.

285 Egy évvel később viszont Csapó adta zálogba dunaszentgyörgyi birtokát özv. Csapó Dánielnénak, 81503 pft-ért, majd rögtön bérbe is vette három évre.

286 A bonyolult, de ebben a korban nem ritka tranzakció mindkét fél számára előnyöket kínált. A hitelező bérleti díj formájában hozzájutott a kölcsöntőke kamataihoz, a fizetés elmulasztása esetén pedig zálogbirtokosként könnyen elmozdíthatta a bérlővé vált tulajdonost. A tulajdonos-bérlő viszont elkerülte, hogy gazdaságát idegen bérlő lezüllessze, sőt jól gazdálkodva némi nyereségre is szert tehetett. A Sztankovánszky család ukki birtokát (Zala m.) már 1813-ban bérbe vette közbirtokostársa, Hertelendi György évi 400 Ft-ért. A nagy távolság és a viszonylag kis terület - 236 hold - miatt 1848-ig folyamatosan bérlő kezén volt a birtok.

287 Ugyanakkor a kerecsényi birtokot (Zala m.) melynek szántója kb. 400 holdat tett ki, már elég nagynak ítélték a saját kezelésre, kasznár, hajdú, kocsis tartására.

288 Sztankovánszky Imre 1836-ban vette át özvegy anyjától a családi birtok zömét kitevő kajdacsi és mocsoládi (Baranya m.) jószág kezelését. Ennek fejében anyjának és húgának, Erzsébetnek évi 2000-2000 vft-ot fizetett, s vállalta pesti konyhájuk élelmiszerrel való ellátását. Bár a megállapodásból nem derül ki egyértelműen, úgy tűnik, hogy esetükben nem bérleti díjról, hanem járadékról van szó, amit az is alátámaszt, hogy id. Sztankovánszkyné 1848-ban bekövetkezett halála után sem került sor birtokosztályra a testvérek között.

289 Kápolnay Antal 1831-ben négy kiskorú árvát hátrahagyva elhunyt. A kijelölt gyámok, Csapó Dániel és Bezerédj István, bérbe akarták adni a hagyatéki tömeget, Kápolna és a bérelt Janya-pusztát. A 4721 holdas terület bérbeadását árverésen kísérelték meg. A kikiáltási ár évi 9600 pft volt, holdanként kb. 2 pft, a bérleti idő hat év. Az érdeklődők azonban a bérleti díjat túl magasnak találták, lefelé akartak licitálni. Végül Bezerédj István - lemondva gyámi tisztéről - a kikiáltási áron bérbe 68