Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
Bezerédjné, Gindly Zsófia halála után 1829-ben hajtottak végre birtokosztályt. Jezerniczkyné Bezerédj Anna lemondott osztályrészéről, s mintegy 2000 holdnyi járandósága fejében évi 3200 Ft járadékot kapott, melyet a birtokot átvevő három testvér fizetett. Id. Bezerédj István ezen felül bérbe vette fivére, Bezerédj Ignác örökrészét is, így fia Bezerédj István egy 5400 holdas birtoktestet, a kb. 8000 holdas anyai örökség 2/3 részét kezelte. Ennek ára azonban igen súlyos volt: az apanázs rá eső részén felül több ezer Ft bérleti díjat is fizettek. 1841-ben, még halála előtt id. Bezerédj István évi 2500 pft évjáradék fejében átadja birtokait fiainak, Istvánnak és Pálnak. István - miközben továbbra is bérli unokatestvérei, Bezerédj Ignác örököseinek birtokrészét - öccse osztályrészét, a jegenyési pusztát is bérbe veszi 1846-ban évi 6000 pft-ért. 277 Itj. Bezerédj István megkísérelte tehát a birtokosztályok révén rohamosan szétforgácsolódó birtokot egy kézben tartani. Ez jórészt sikerült is neki, de a birtokkomplexumból egyre kisebb hányadot tett ki a saját birtok, egyre nagyobbat a bérelt terület. Az apanázsok, a bérleti díjak, az átvett adósságok kamatai súlyosan terhelték a birtok jövedelmét, s tekintve a mezőgazdasági termelés ingadozó hozamait, a bizonytalan értékesítési viszonyokat, nem kis kockázattal jártak. Aligha véletlen, hogy éppen id. Bezerédj István és fia István vállalták el a családi birtok kezelését. Az apa vármegyéjében csupán főszolgabíróságig vitte, a fiú - bár kora egyik legismertebb reformpolitikusa volt - szintén csupán vármegyei hivatalt viselt. A családon belül ennek nyomai nemcsak náluk fedezhetők fel: érvényesült egy bizonyos funkcionális és területi munkamegosztás. Bezerédj Mihály septemvir legidősebb fia, Ignác szintén elérte ezt a magas közhivatalt, veje, Derra Jakab tábornok volt. Hivatali tevékenységük az ország igazgatási központjaihoz, Bécshez kötötték őket, így nem volt más választásuk, mint lemondani az ország belsejében fekvő tengelici birtok kezeléséről. Bezerédj Ignác csupán a Ny-i határszélen fekvő kisebb, szétszórt birtokok igazgatására vállalkozott. Míg Ighácnak a családi stratégia szerint a nemzetség rangját, státusát kellett biztosítani, a két Istvánra maradt az anyagi alapok biztosítása. Mivel a szerdahelyi és tengelici birtok túlságosan messze esett egymástól, ezek irányítását is meg kellett osztani. Id. Bezerédj István gazdálkodott Sopron megyében, fia pedig a család Tolna megyei rezidense lett. Az apa halála után a családot Sopronban fiatalabb fia, Pál képviselte: 27 * Bérlői tevékenység mellett Bezerédj István maga is adott időnként bérbe birtokot. 1833-ban árendába adott egy szántót négy évre holdanként 6 pft bérleti díjért. 279 A tengelici közbirtokosság valamilyen okból osztatlan birtoka volt Bikádpuszta. Előbb az egyik társtulajdonos, Hiemer János, később rokona, Jeszenszky János bérelte. 1827-ben id. Dőry Vince vette bérbe három esztendőre évi 600 pftért. A bérleti szerződés a birtok határainak megóvásán, a bérleti díj fizetésének terminusán kívül semmilyen kikötést nem tartalmaz a birtok kezelési módját illetően. 280 Nemeskéri Kiss Pál 1837-1848 között fiumei kormányzó, előtte kancelláriai tisztviselő szintén a hivatali pályát választotta a gazdálkodás helyett. Röviddel Bécsbe távozása után, 1827-ben évi 10000 pft-ért bérbe adta miszlai birtokát Gremspergernek. A bérleti viszony 1830-ban megszakadt, Kiss Pál 3000 Ft hátralék miatt lefoglaltatta bérlője javait. Egy évig maga próbálkozott Bécsből a gazdál67
