Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
hetők. Dőry György a birtokot csak abban az esetben kívánta eladni - állapítja meg Csapó - ha értékénél többet kapott volna érte, s így tőkéjének biztosítása mellett nagyobb és biztosabb jövedelemre tett volna szert. Adósságait Dőry György a következőkkel indokolta. Amikor 1830-ban gazdaságát átvette, hiányzott a felszerelés, az épületek rossz állapotban voltak. Már az első évben kiveszett az őszi vetése. 1831-ben leégett 22 jobbágya és a teveli vendégfogadója. 1832-ben a jég elverte a szőlőt és a dohányt. 1833-35 között 1063 db birkája pusztult el. 1834-ben összedőlt a granárium. 1836-ban a jégeső ismét elverte a szőlőt és a dohányt. A sorozatos csapások hatására kényszerült kölcsönt felvenni, ám a kölcsönt jól használta fel. 8000 pft-ért gazdasági felszerelést vásárolt, 10 820 pft-ért gazdasági épületeket emeltetett, 8000 pft-ért kijavíttatta lakóházát, bútorokat szerzett be, kifizette a Katalin testvérénekjáró 6240 pft-ot és 100 aranyat. Csapó a gazdaságba tett kiadásokat - kivéve a márványetetőket a lóistállóban - indokoltnak ismerte el. A megye végül 1839ben nem kezdeményezte Dőry György birtokának bírói zár alá vételét. Amikor 1840-ben a Dőry família megismételte Dőry György birtokának zárgondnokság alá helyezésére vonatkozó kérelmét, a birtok 2/3 része már zálogban volt, juhait eladta, és ismét a birtok eladásával próbálkozott. Külföldre készült távozni, de erről a tervéről később lemondott. A telet városban töltötte, amelynek költségét a már megterhelt jószág jövedelme nem fedezte. Dőry György 8 hét alatt 800 pft-ot költött el Pesten. Adóssága 37 900 pft-ra rúgott, követeléseinek értéke ennél alig volt kisebb: 36969 pft. Ám amíg követelései jórészt behajthatatlanok voltak, saját tartozásai miatt birtoka nagyobb része zálogba került. A gyorsan romló helyzetet látva most már Csapó Dániel is úgy ítélte meg, hogy a zárgondnokság elkerülhetetlen. A zárgondnokká kinevezett unokatestvér, Dőry Károly az alábbi számvetést készítette Dőry György vagyonáról: 986 hold (allodiális) birtokából 676 hold bírói zálogban volt, 196 holdat Dőry Gábor megvásárolt. A megmaradt 310 hold jövedelme 2144 pft, amelyből 490 pft költséget levonva marad 1624 pft tiszta jövedelem. Ehhez járul az anyai örökségből 700 pft jövedelem a bonyhádi uradalomból; összesen tehát 2324 pft-tal gazdálkodhatott a zárgondnok. 24 250 pft tartozás kamata 1455 pft, marad megélhetésre a családnak, valamint tőketörlesztésre összesen 869 ft. A zárgondnok a saját követelések kamatait, 1121 pft-ot nem vette számba, mivel azok csak per által érvényesíthetők. Dőry György tehát, miközben súlyosan eladósodott, egyben nagy összegű kölcsönöket adott kamatfizetésre, törlesztésre képtelen embereknek, sőt az általa felvett kölcsönök egy részét szintén másoknak - pl. rokonának, a teljesen tönkrement br. Salamon Oszkárnak - juttatta. Kölcsönei mögött racionális üzleti megfontolásokat aligha kereshetünk. Dőry György személyes és anyagi csődjét nem az őt ért anyagi csapások okozták, hanem képtelensége az alkalmazkodásra egy rohamosan kommercializálódó világhoz, amely a nagylelkű, ám könnyelmű gesztusokat, az ésszerűtlen, presztízs diktálta fényűzést kíméletlenül megtorolta. Az 1841-ben elrendelt zárgondnokságot követően Dőry György rövidesen meghalt. Kiskorú gyermekei vagyonát még 1850-ben is Dőry Károly kezelte. Az eladósodás folyamatát azonban ő sem tudta megállítani. Zárgondnokságának ideje alatt felvett és törlesztett hitelek egyenlege 7555 PFt deficitet mutatott. 235 55
