Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A középbirtok eladósodása Gazdasági viszonyok a 19. század első felében A birtokosztályok révén felaprózódó birtok, az özvegyi és hajadoni jogokból fakadó terhek alapján a nemesi birtok a 19. század első felében tagadhatatlanul jelentkező krízise immanens jellegűnek tűnik, melyben nem az - egyébként fejlődő - termelés, hanem a tulajdon került válságba. A tulajdon válsága azután elérhetett egy olyan határértéket, ahol nem lévén képes finanszírozására, már a termelés válságává vált. A birtokos nemesség törekvése, hogy a birtokosztályoknál az adott üzemi kereteket megőrizze, a birtok felaprózódását megakadályozza, rengeteg tőkét nyelt el, amit egyébként a gazdálkodás fejlesztésére fordíthatott volna. A jelenség mögött lényegében az rejlik, hogy a termelés növekedésének üteme nem érte el a birtokból élők számának és igényeinek növekedését. A nemesi birtok tőkeéhsége, a termelésnek a kívánatosnál lassúbb növekedése azonban már túlmutat a középbirtokos nemesség válságának problémáján, s egy általános gazdasági közeg részévé teszi. Alátámasztják ezt a - természetesen más dimenziókban jelentkező - de hasonló gondok a nemesi birtok más kategóriáinál, a kis- és nagybirtokoknál is. A tőkehiányból fakadó eladósodás ilyen értelemben tünet, láz, amely jelzi az anomáliákat, de nem tekinthető a valóságos oknak. Egy árutermelő agrárszektor belső egyensúlya csak a gazdaság többi ágazatának dinamikus fejlődése esetén tartható fenn: tőkét, piacot biztosít, felszívja a mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerőt. A XVIII. században - a földbőség és a munkaerőhiány korszakában - az extenzív fejlődésnek lényegében még nem voltak gátjai. A „ruha", amelyet az agrártársadalom viselt, még „lötyögött", növekedésével kb. a század végére töltötte ki. A problémák azonnali jelentkezését egy kedvező körülmény, a mezőgazdaság háborús konjunktúrája késleltette. Erre a korszakra aranykorként, nosztalgiával emlékezett a későbbi évtizedek nemessége. Pulszky írja, hogy a gabona iránti megélénkülő kereslet felverte az árakat, a nemesség számos ezüstpénzben felvett adósságát értékét vesztő bankóval fizette vissza. Sok zálogba került nemesi jószágot váltottak ki.

132 A nemesi birtok jövedelme ugrásszerűen megnövekedett. Gróf Amadé Antal szilsárkányi birtoka 1788-1809 között 7-8 szorosára növelte jövedelmét.

133 A pénzbőség földvásárlásra, kastélyok, kúriák építésére csábított.

134 Az 181 l-es devalválás, amely a papírpénz értékét 1/5 részére csökkentette, s ezzel az állami terheket ötszörösére emelte,

135 valamint az 1815-ben beköszöntő hosszú béke korszaka véget vetett a gabona-konjunktúrának, s egy csapásra megváltoztatta a majorsági gazdálkodást, árutermelést folytató nemesség helyzetét. A dekonjunktúrával megcsappantak a jövedelmek, eltűnt az olcsó pénz, terhessé váltak az adósságok. Nehéz volt lemondani a megszokott anyagi jólétről is.

136 A helyzet válságossága ellenére egy pozitívumot is jelzett: a birtokos nemesség olyan mérvű bekapcsolódását az árutermelésbe, ahonnan többé már nem volt 31