Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
A Bernrieder család birtokai Paks, Gerjen, Bikács, Bölcske, Madocsa, Hidvég területén feküdtek. 103 A Bezerédj-birtokok Győr, Sopron, Vas, Tolna, Somogy, Baranya, Zala, Veszprém megyében terültek el. 104 Csapó Dániel birtokai Tengelicen, Medinán, Bikádon, Némediben, Baracson, Dunaegyházán, Kisapostagon voltak. 105 Kiss József az 1816-os birtokosztálykor 1300 holdas jószágát Pakson, Gerjenben, Bölcskén, Madocsán, Dunaszentgyörgyön, Úzdon és Borjádon kapta meg. 106 A legszélsőségesebb példával talán a Nedeczky család szolgál. Nedeczky György és Hedvig osztatlanul birt kb. 1300 holdas birtoka 4 megyében (Tolna, Pest, Fejér, Békés) feküdt, összesen 12 településen. Közülük a zádori birtok mindössze 31 hold, a tétényi, battai 35-35 hold, agerjeni 28 hold volt. 107 Sztankovanszky Imre birtokainak zöme Kajdacson feküdt, de kisebb-nagyobb birtoktestekkel szétszórtan az egész Dunántúlon rendelkezett: Mocsolad (Baranya m.), Pápa, Matyushaza, Homok-Bögöde, Balatonederics (Veszprém m.), Pölöske, Besenyő, Kerecsény (Zala m.), Ekei (Komárom m.), Ukk (Zala m.) 108 . A Dőry család birtokai Tolna mellett Sopron megyében feküdtek: Cirák, Vág, Jobaháza, Mihályi, Farad. 109 A Kliegl Ignác örökösei, a Dőry és Jeszenszky család még 1845-ben is úgy osztozott a Bonyhádon, Mórágyon és Mőcsényben fekvő birtokon, hogy minden település minden birtokrészét elfelezték. E módszer eredménye volt pl. egy 1 hold 787 n. öles rét, vagy összesen 10 hold szántó Mőcsényben egy család kezén 109a A birtokmegosztásnak ez a módja a kortársak számára is nyilvánvalóan irracionális volt. A szétszórt birtokok nem tették lehetővé a birtokos jelenlétét, a gazdálkodás közvetlen felügyeletét. Lehetetlenné tette ésszerű méretű aliódiumok kialakítását. Ha valamely birtokos mégis vállalkozott a gazdálkodásra - nem elégedve meg pusztán a paraszti szolgáltatásokkal - akkor a beruházási költségek megsokszorozódtak. Más családok az örökölt birtoknak lehetőleg egy helyen történő kiadásával igyekeztek a birtokaprózódásnak gátat vetni. Kiss Ignác 4 fia 1816-ban úgy osztozott, hogy Kiss József kapta a szétszórtan fekvő kisebb birtokokat (Paks, Bölcske, Madocsa, Gerjen), míg a három másik fiú a miszla-bikádi birtokon osztozott. 10915 Gindly Károly örökösei hasonlóképpen jártak el 1810-ben. Egy testvér kapta a kisebb, szétszórt birtokokat - Héraháza, Jak (Vas m.) - míg négyen egy tagban a család törzsbirtokából részesültek Tengelicen. E módszer hátrányai is megmutatkoztak: az osztályrészek vitatott egyenértékűségéből egy 1856-ig tartó per keletkezett. 1090 Sok birtokos család - a nehézségeket és a költségeket mérlegelve - ezért azután nem is osztotta fel az örökösök között a családi birtokot, hanem osztatlan állapotban közösen gazdálkodtak rajta. Előnyei kézenfekvőnek tűntek: nem bontanak meg egy már kialakult, felszerelt üzemi szervezetet, elkerülhetővé válnak a több önálló gazdaság kialakításával járó párhuzamos beruházások, megtakaríthatók a velejáró magas költségek. A gazdálkodást általában egy idősebb, tapasztaltabb családtag irányította. A birtok terményein, az értékesítésből származó bevételen pedig a birtokostársak tulajdoni hányaduk arányában osztoztak. Igazán népszerű és sikeres ez a modell azonban már a 19. század elején sem volt. A közös birtoklás eredményezte kollektív felelőtlenség a birtok lezülléséhez, 24
