Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

anarchiához, a szükséges befektetések elmulasztásához, pazarláshoz vezetett, mint pl. a br. Podmaniczky család tiszafoldvári uradalmában. Hasonló folyamat zajlott le a középbirtokos Máriássy családnál is, ahol a birtok a 19. század elejéig osztatlan volt, csak az ezt követő arányosítási per során osztották fel a család közös uradalmát.

110 így azután csupán a pénztelenség és a hagyományok okozta kényszerű, átmenetinek tekintett megoldás volt. A birtokok felosztását egyéb kényszerítő okok is akadályozhatták. A birtokok nem voltak felmérve, elmaradtak a birtokrendezések, a családoknak nemegyszer csupán hozzávetőleges fogalmai voltak birtokuk nagyságáról. Pl. Csapó Vilmos 1834-ben 1950 holdra becsült birtoka 1837-ben felmérés és tagosítás után 2467 holdat tett ki.

111 Akadálya a birtokosztálynak az is, hogy sokszor a birtokok elkülönítése a család más ágaival sem történt meg, illetve a birtokok egy része zálogban volt, bérbe volt adva, özvegyi tartási jog terhelte, azaz jogi akadálya volt a tényleges birtokba vételnek. Csapó Pál 1793-ban vette át a család osztatlan állapotban lévő dunaszentgyörgyi birtokának kezelését. Birtokosztályra csak 1823-ban került sor Csapó József leszármazottai között, akik ekkor már az unokák idősödő nemzedékét képviselték.

112 Néhai Perczel Ignác vagyona - a családi birtok 1/12 része - még az 1850-es években is osztatlan állapotban volt.

113 A tengelici közbirtokosság csupán Medina úrbéres községet birtokolta osztatlanul, az allodiális birtokokat felosztották egymás között.

114 A Nedeczky család - egyébként igen szétszórt birtokainak felosztására 1843-ig nem került sor György és Hedvig között.

115 A rendezetlen birtoklási viszonyok, a pénzszűke a Bezerédj családnál is akadályozta a birtokok felosztását. Id. Bezerédj István anyja megbízásából a család szerdahelyi és fertőszentmiklósi birtokát kezelte 1803-ig. Osztatlan állapotban volt a család ősi, Zala megyei jószága is. Az 1820. évi birtokosztály alkalmával Bezerédj Ignác javasolta, hogy zalai birtokaikat továbbra is osztatlanul kezeljék, bár maga is elismerte, hogy a közös gazdálkodás nehézségekkel jár. Javaslatával egyedül maradt, a többi testvér a felosztás mellett volt. Végrehajtani mégsem tudták, mivel a bezerédi, dötki és koppányi jószág még más családi ágakkal is osztatlan volt. Komplikálta a kérdést két özvegyi tartás, valamint az úrbérrendezés hiánya Bezeréden.

116 Dőry Paulai Ferenc örököseinek birtoka a birtokosztálykor - 1829-ben - önkéntes sequestrum alatt volt a nagyfokú eladósodottság miatt, ezért csupán a birtok örökléséből kizárt leánytestvérek járandóságát állapították meg - kifizetni nem tudták - a birtok felosztását 1835-ben hajtották végre. Dőry Miklós, Jusztina és Erzsébet közösen örökölt Sopron megyei, vági jószágát a leánytestvérek házasságkötéséig nem osztották fel, hanem Miklós kezelésében hagyták, s a bevételen osztoztak.

117 Dőry Ádám fiai - Frigyes, Elek, Lajos, Ádám is csak 6 évvel apjuk halála után osztották fel apai örökségüket. Jeszenszky Miklós és testvére Károly évtizedeken keresztül osztatlanul birtokolta a rokonságtól vásárolt csibráki birtokát.

1173 Igazán jó megoldásnak tehát sem a birtokoknak - a gazdaság működési feltételeivel nem számoló - feldarabolása, sem az osztatlan kezelés nem bizonyult. A problémát az jelentette, hogy a tulajdonosok egyre növekvő hadának egyre növekvő igényeit egy kereteiben és ezzel működési feltételeiben nemzedékenként változó, a birtokosztályok esetlegességének kitett földbirtoknak kellett volna biztosítania. A birtok szervezeti állandósága és a gazdálkodásban való személyes 25