Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

• A tekintélyes Kliegl vagyon Ignác örököseinek kezén felaprózódott. A hoszszú életű br. Wimmerspergné szül. Kliegl Klementina és br. Salamonné szül. Kliegl Franciska birtokában tekintélyes vagyonhányad maradt ugyan, de a leszármazottak nagy száma itt is előrevetítette a gyors feldarabolódást.

101 Az 1847. évi összeírás szerint a bonyhádi uradalom területén 46 birtokos nemes él, közülük 27 Perczel. A férfiági örökösödés tehát nem tudta megakadályozni a Klieglekénél is gyorsabb ütemű birtokszóródást. A 17 500 holdas uradalom egy főre jutó hányada 600 holdat tett ki. Ennek ellentmondani látszik, hogy az úrbérkárpótláskor mindössze 9 birtokos kapott előleget. Feltehetőleg a nemesi összeírás során azokat a családtagokat is birtokosként írták össze, akik saját birtokkal még nem rendelkeztek. A jobbágytelkek száma alapján kivetített birtokhányad mind a kilenc családfőnél 800-5000 hóid közötti birtokot eredményez. Ugyanakkor a várományosok magas száma jelezte a birtokok további gyors ütemű osztódását. A középbirtokos nemesség létszáma, tagozódása A középbirtokosként számba jöhető nemesi jószágok felsorolásának ezzel végére értünk. Csupán néhány esetben tudtuk pontosan meghatározni a birtokok nagyságát és az egyes birtokosokra eső hányadát. Általában ott nyílott erre lehetőség, ahol a birtokos család levéltára fennmaradt az utókorra. A vármegyei levéltárak személyre szóló, pontos adatokkal - az ismert nemesi kiváltságok és aggodalmak miatt - 1848 előttre nem szolgálhatnak. A nyers adatok hitelessége még a családi iratanyagból merített információk esetében is hozzávetőleges csupán, hiszen a birtokrendezést megelőző időszakban maguk a birtokosok sem tudták pontosan birtokaik valóságos nagyságát. Reális kép alkotásának további akadályai is vannak. Egy-egy birtokosnak másutt - a megyén belül és azon kívül is - lehetett földje, erre vonatkozó adataink azonban hiányosak, esetlegesek. Az adatok különböző időpontból - esetenként tárgyalt korszakunk határán túlról származnak - így egymással nehezen összevethetőek. A birtokok osztódásának folyamata e korban is folytatódott. A családfő halálát követő birtokosztály gyökeresen megváltoztathatta a birtokviszonyokat. Ám a birtoknagyság ismerete sem mond el önmagában mindent a birtokos és a birtok helyzetének ismerete nélkül. A reális helyzetértékeléskor számba kellene venni a családtagok, utódok számát, akik fogyasztók és egyben potenciális örökösök is voltak. Ismernünk kellene a birtokot terhelő adósságok nagyságát, hogy a kamatterhek a birtok jövedelmének mekkora hányadát emésztik fel. Tekintetbe kellene vennünk a földek minőségét, az allodiális és úrbéres területek arányát, a gazdaság felszereltségét, munkaerővel való ellátottságát, a gazdálkodás színvonalát, a szállítási és értékesítési viszonyokat. Mindezen tényezők egyetlen mutatóba történő számszerűsítése azonban hiánytalan adatok esetén is lehetetlen. Ezeket előrebocsátva a megye köznemesi birtokviszonyai a következőkben összegezhetők: a 18. századi betelepülés után megszerzett 5-30 000 holdas, egy-két család kezén lévő uradalmak három nemzedéknyi idő alatt, az 1830-1840-es évekre, örökösödés útján néha több tucatnyi birtokra bomlottak fel. A kisebb közbirto22