Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

kosságok részbirtokai alig érték el a 150-300 holdat, tehát alatta maradtak a kor középbirtokos kategóriájának. A nagyobb uradalmak - Paks, Bölcske, Tengelic, Zomba, Bonyhád - területe hasonló ütemben aprózódott, de a nagyobb kiterjedés okán az egy kézen maradó birtok így is elérte az 500-5000 holdas nagyságot. Tolna megye középbirtokos, sőt részben kisbirtokos rétege tehát nem a betelepülés időszakában jött létre, hanem nagybirtokok aprózódása során keletkezett. A középbirtokos lényegében deklasszálódott nagybirtokosnak tekinthető, ilyen értelemben válságának kezdete nem a reformkorra, hanem szinte birtokszerzésének időpontjára tehető. Természetesen a birtokok aprózódását jelentős részben ellensúlyozta a mezőgazdasági termelés fejlődése, de a hozamok két-háromszoros növekedése sem pótolhatta a 10-30-szoros területcsökkenést. A fentiekből következik, hogy az általunk összeállított jegyzék a megye középbirtokos nemességéről csupán közelítő pontosságú.

102 Adataink szerint 75 köznemesi birtokosnak volt a megyében 500-5000 hold közötti birtoka. A tág határok indokolttá teszik a további bontást: 500-1000 hold között 28 birtok 1000-2000 hold között 28 birtok 2000-5000 hold között 19 birtok 5000 hold felett 5 birtok. Ha a birtokviszonyok alakulását nem folyamatában vizsgáljuk, hanem csupán a reformkori állapotokról készített pillanatfelvételt tekintjük, a helyzet megnyugtatónak látszik. A középbirtokosi lét alsó peremén élő 500-1000 holdas kategória mellett vele azonos számú, szilárdnak tűnő helyzetű 1000-2000 holdas réteg áll, sőt egy igen népes, kifejezetten jómódú, már a nagybirtokossághoz közelítő 2000-5000 holdas kategória. Néhány nemesi birtok pedig - ha kevéssel is - átlépi az ötezer holdas határt. Tanulmányunkban természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy minden felsorolt család viszonyaival részletesen foglalkozzunk, ehhez sem elegendő térrel, sem megfelelő forrásokkal nem rendelkezünk. Mondandónk alátámasztására elsősorban a Csapó, Bezerédj, Gindly, Sztankovánszky, Bartal, Dőry, Perczel családok történetéből merítünk példákat, amelyek a megye életében meghatározó szerepetjátszottak, legjelentősebb birtokállománnyal rendelkeztek, s amelyeknek levéltára - nyilván nem véletlenül - ránk maradt. Birtokaprózódás, osztatlan birtokok A birtokosztályoknak a birtokok területének csökkenésén túl még egyéb kellemetlen következményei is voltak, pl. az egyes birtokrészek felaprózottsága, területi szétszórtsága. Az osztozó testvérek nem tudván megegyezni az egyes birtokok értékében, a gordiusi csomót úgy vágták el, hogy minden birtokot s ezen belül annak egyes részeit is - felosztották az örökösök számának megfelelően. Ennek eredménye lett, hogy az egyes birtokosok földjei az ország egymástól távol fekvő pontjain terültek el, ott is kis darabokban szétszórva, paraszti és közbirtokostársi parcellákkal keveredve. 23