Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

mosok aránya az uradalom munkavégzésében, s ez a szám az 1830-40-es évekre 86%-ra emelkedett. 1806-ban még 256 hold föld jutott egy cselédre, 1847-ben már csupán 80 hold. A további munkaerőt a telepítések révén nyert robot és a részesművelésre átengedett földek munkajáradéka biztosította.

498 A Tolna megyei középbirtokos nemesek a más vidékeken igénybevett munkaerőforrások valamennyi formáját alkalmazták. Sajnos pontos adatok hiányában az egyes típusok arányait és azok változását nem tudjuk meghatározni. Az bizonyos, hogy a Fejér megyei pusztákhoz hasonlóan Tengelicen és környékén szintén a bérmunka különféle formái domináltak. Kápolnay Antal birtokán - amelyhez egyáltalán nem tartozott úrbériség - 43 hold föld jutott egy uradalmi alkalmazottra, melyek között azonban nyilván nemcsak gazdasági cselédek voltak. Csapó Dániel tengelici birtokán a gazdaságban alkalmazottak száma 43 fő volt, 1 alkalmazottra tehát mindössze 37 holdnyi birtokrész jutott. Más volt a helyzet a jelentős úrbériséggel rendelkező Dőry-birtokokon. Dőry Miklós uradalmának munkaerőalapját 10 455 nap robot és 1225 nap részes föld utáni ledolgozás határozta meg. Tóth Tibor számításai szerint 1 hold allódiális föld robotszükséglete Mernyén 1836-ban őszi búza, rozs esetében 18-19 nap, zab esetében 10,8 nap, bükkönynél 11,3 nap, lucernánál 22,3 nap, rétnél 15 nap. Egy hold megműveléséhez szükséges napok számát átlagosan 15-nek véve, a munkajáradék kb. 708 hold megmunkálásához az összterület 1/3 részéhez volt elegendő. A fennmaradó birtokrészt cselédekkel, napszámosokkal kellett megműveltetni. Tekintve, hogy az aliódium és az úrbériség viszonya Dőry Gábor kivételével a közbirtokosság többi tagjára is érvényes, hasonló arányban kellett a bérmunka valamilyen formáját igénybe venniük. Mivel a Dőry-birtokok reprezentálták a megye középbirtokos nemességének a többséget kitevő második típusát, nem tekinthetjük jellemzőnek az ország egyes uradalmaiban még domináló robot túlsúlyát. A birtokosok fizetett alkalmazottai a gazdálkodást közvetlenül irányító kasznár, illetve ispán is. Az az alázatos hangvétel, amit uraikkal szemben használnak, egy jobbfajta cselédre, mintsem egy képzett, öntudatos honoráciorra utal. Jövedelmük is igen szerény: id. Dőry Vince ispánja évi 200 pft fizetést kap, ami kb. egy jómódú község tanítójának javadalmazásával volt egyenlő. Helyzetük igen távol áll a nagy uradalmak vezető gazdatisztjeitől, akiknek jövedelme elérte a középbirtokosok bevételeit, befolyásuk pedig a megye vezető tisztségviselőivel vetekedett. A középbirtokos általában akkor sem mondott le kasznár, vagy ispán tartásáról, ha birtoka egy helyen feküdt és nem volt túlságosan nagy kiterjedésű. Azok a birtokosok, mint pl. Csapó Dániel, vagy Bezerédj István, akiknek birtoka több helyütt volt, több gazdatisztet is tartottak. Csapó Dániel a bérelt bölcskei és baracsi jószág irányítását Fekete Demeterre, Tengelicet öccsére, Fekete Gáborra bízta, és Miszlán is volt egy kasznárja. Bezerédj István Hidján és Apátin egy-egy ispánt tartott, a kettőjük fölé pedig egy kasznárt helyezett. A kasznár teendőit Bezerédj írásban is rögzítette. Feladatai közé tartozott a pénzbevételek és kiadások vezetése, erre két könyv szolgált, egy naponta vehetett a folyó kiadásokról és egy főkönyv, amelyet hetente tárgy szerint kellett kitölteni. Adminisztrációs teendői közé tartozott még a marhalajstromok, birkaszámadások, a konvenciós táblák vezetése, a jobbágyi szolgáltatások nyilvántartása; nem114