Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
csak az állatállományért, hanem a leltári eszközökért is felelt. A gazdálkodás közvetlen irányítása a két ispánra tartozott, ő csupán munkájuk ellenőrzésére szorítkozott. A gazdálkodás folyó kiadásainak fizetésére házipénztár állt rendelkezésre, melynek bevételei részben a földesúr befizetéseiből, részben az általa eszközölt kisebb eladásokból származtak. A birtok fő terményeinek - gabona, gyapjú, repce, bor - nagy tételekben történő értékesítésére nem volt felhatalmazása. 499 A mezőgazdasági üzemek technikai felszereltségében jelentős fejlődés következett be a század első felében. A vaseke mellett megjelent a talaj jobb megmunkálását elősegítő tüskeborona, vasborona, vashenger, feltűnt, bár nem terjedt el a vetőgép, felbukkantak az első cséplőgépek, általánossá vált a kaszás aratás, a kapásnövények művelésére pedig töltögető ekét, ekekapát használtak. Jó híre volt a Tolna megyében elterjedt vastalpú ún. tolnai ekének. 500 A berki birtokon kultivátorral kapáltak, Tatán a földművelés felsorolt eszközein kívül szecskavágót, szénagyűjtőt is alkalmaztak, az előszállási uradalomban egy-egy krumpli- és szecskavágót is használtak. 301 A cséplést, mint az egyik legmunkaigényesebb feladatot a század elején járgányos cséplőgéppel kísérelték meg megoldani. A kísérleteket a termés jobb minősége és a piacon való gyors megjelenés lehetősége ösztönözte. A járgány a hozzá fűzött várakozásoknak nem tudott eleget tenni, továbbra is cséplőbandákra hárult a feladat. Az első gőzcséplőgép éppen Tolna megyében, hg. Esterházy ozorai uradalmában jelent meg 1843-ban. 502 A vetőgépek közül kezdetben a szórvavetőgép terjedt el a sorvető helyett, bár az utóbbi igazoltan magasabb terméshozamot ígért. Szórvavetőgéphez ragaszkodott a Gindly család is a felső-tengelici gazdaságban, mivel számításaik szerint a sorvetés költségei magasabbak voltak a hozam várható növekedésénél. Céljuk nem a maximális hozam, hanem a maximális haszon volt, s ha ezt a termelési költségek csökkentésével lehetett elérni, akkor habozás nélkül feláldozták a technikai fejlődést. 503 Az agrotechnikai és közgazdasági racionalitás nem mindig esett egybe egymással. A fejlettebb gazdasági környezetből importált Ny-i agrotechnikát nem lehetett a hazai általános gazdasági-politikai közegtől függetlenül adaptálni. Az olyan - a reformkorban nem ritka - próbálkozások, amelyek hazafias indítékkal, a nyugati modelleket másolva igyekeztek az ország gazdaságát a fejlettebb államokhoz felzárkóztatni, általában kudarcra voltak ítélve. Tartósan eredményes vállalkozásokat csak az üzleti érdekekre s nem a hazafias áldozatkészségre alapozva lehetett létrehozni. A birtokosok tehát csak akkor és annyit alkalmaztak a fejlődő agrotechnika egyre gazdagodó kínálatából, amennyit anyagi lehetőségeik megengedtek, ill. a gazdasági ésszerűsség diktált. Nagyobb beruházásokat, mint pl. hg. Esterházy már említett gőzcséplőgépe, br. Sina György kajmádi gőzmalma és szeszgyára, Kiss Pál ugyancsak gőzgéppel működő miszlai szeszgyára, csak a gazdagabb birtokosok engedhettek meg maguknak. Id. Dőry Vince 1819-ben Zombán egy 4 lóval meghajtott malmot készíttetett, amely lisztet őrölt, olajat préselt, árpa- és köleskását készített, szecskát vágott. A malom teljesítménye 12 óra alatt 4 kila liszt, 2,5 mázsa olaj, 1000 mérő szecska volt. 504 A földműveléshez használt különféle eszközökről, gépekről - mint az egyes birtokosok gazdálkodását bemutató fejezetből is kitűnik alig van adatunk: stájer ekék, tüskeboronák, szecskavágók, krumpligyalulók létére utalnak forrásaink. 115