Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

a birtokosok juhászatában általában a kisebb hányadot tette ki. A tatai uradalomban mindössze 5% volt a selymes birkák aránya.

470 Mernyén továbbra is tenyésztették a kosok és a szigorú szelekció révén nemesülő rackaállományt, de mellette 1833-34-ben 350 telivér merinó anyajuhot is vásároltak.

471 Az előszállási uradalomban is vegyesen tartottak racka és merinó juhokat.

472 A sárospataki uradalomban 1824-1833 között fajtaváltás következett be, a durva gyapjas magyar fajta háttérbe szorult, ám ez nyilván nem jelentette, hogy az állomány egésze fajtiszta merinó lett volna.

473 A szakirodalom ritkán szolgál pontos adatokkal a juhállomány fajta szerinti összetételére vonatkozóan. így a Fényes Elek által Zomba kapcsán emlegetett nemesített juhnyájak,

474 a Csapó, Bezerédj, Gindly birtokon kb. 1/3 részben merinó állomány helyét a korszerű juhászatot fenntartó uradalmak között nehezen tudjuk megítélni, feltételezhető azonban, hogy állományuk minősége jobb volt a birtokosok átlagánál. A szarvasmarha tenyésztése a 19. század első felében megtorpant. Ennek oka döntően a juhtartás előretörésében rejlett, de szerepet játszott benne az 1828-ban jelentkező marhavész is, amely 1842-ig tartott, majd 6 év szünet után ismét jelentkezett.

475 Egyed Antal a Tudományos Gyűjtemény számára készített Tolna megyei tudósításában írja, hogy a birkatartás és nemesítés a szarvasmarha szaporítását egészen elvágta, egyedül gr. Győry tart fenn nevezetesebb gulyát Tápépusztán.

47

" 1835-ben a teveli jobbágyok panaszkodtak a földesuraikra, a Dőry nemzetségre, hogy birkanyájaik kiszorítják a közös legelőről az ő szarvasmarháikat. Még azok a Dőryek is tartottak nyájakat a teveli legelőn - élve közbirtokossági jogaikkal - akiknek egyáltalán nem volt birtoka a teveli határban.

477 A középbirtokosok kezén lévő szarvasmarha-állomány még így is jelentékeny volt: Gindly Rudolf 12,6 hold/szarvasmarha Dőry Gábor 15,4 hold/szarvasmarha Sztankovánszky Imre 18,0 hold/szarvasmarha Csapó Vilmos 20,8 hold/szarvasmarha Kápolnay Antal 30,0 hold/szarvasmarha Dőry Ádám 90,9 hold/szarvasmarha Dőry György 114,0 hold/szarvasmarha A marhaállomány éppen azoknál a középbirtokosoknál volt nagyon alacsony -, Dőry Ádám, György - akik gyengén, kis hatásfokkal gazdálkodtak, és azoknál a birtokosoknál volt a legmagasabb, amelyek a legnagyobb juhállománnyal rendelkeztek. A két ágazat tehát korántsem állt feloldhatatlan ellentmondásban egymással, ha korszerű takarmánytermesztésre alapozták. Dőry Miklós, Bezerédj István, Kápolnay Antal tekintélyes marhaállományát ménes egészítette ki. A legjelentékenyebb nagyállattenyésztők tehát a nagy juhtenyésztőkkel voltak azonosak. Hozzájuk képest messze elmarad a történeti irodalomban feldolgozott nagy uradalmak marhaállománya:

478 Előszállás 87,6 hold/szarvasmarha Mernye 143,6 hold/szarvasmarha Tata 376,6 hold/szarvasmarha 111