Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
A szarvasmarhák fajtájában, a hasznosítás módjában nagy eltérések mutatkoztak. Az uradalmakban - mint láttuk néhány Tolna megyei birtokosnál is - feltűntek a svájci, tiroli tehenek, melyeket elsősorban tejükért tartottak. Az előszállási uradalom svájci tehenészete - piac hiányában - kevés bevételt hozott, főként a szerzetesrend szükségletére sajtot készítettek. A szürke magyar fajtát - ez volt az uradalmakban az általánosan elterjedt - általában igásállatként hasznosították, majd kimustrálva felhizlalták, és göbölyként értékesítették őket. A marhahizlalás mint pl. Kiss Pálnál is láttuk, többnyire pálinka-, illetve sörfőzéshez kapcsolódott. 479 Míg a nyugati fajtájú teheneket istállózva tartották, a középbirtokosok marháira általában a félrideg tartás a jellemző, azaz nyáron legelőn, télen istállóban takarmányon tartották az állatokat. 480 A földesúri allódiumok igaerejét a jobbágyok robotja mellett jobbára saját ökreik biztosították. Ungar szerint 1 pár ökörre az allódiumon 30-40 hold szántó, ajobbágytelken pedig 60-70 hold jutott. 481 Mindkét adat erősen vitatható, hiszen a fél-, sőt a negyedtelkesjobbágyok is rendelkeztek igavonó állatokkal, így az általa becsült adatot túl magasnak, míg az allodiális földek esetében túl alacsonynak tartjuk. A Lux által a Magyar Gazdában leírt, az általa elképzelt optimumot tükröző gazdaságban 37,5 hold szántóterületet irányoztak elő 1 pár ökörre, 482 amely meglehetősen távol eshetett a magyar valóságtól, csupán a legjobban gazdálkodó birtokosok közelítették meg: Gindly Rudolf 34 hold/l pár ökör Dőry Gábor 42 hold/l pár ökör Csapó Dániel 44 hold/l pár ökör Csapó Vilmos 47 hold/l pár ökör Sztankovánszky Imre 49 hold/l pár ökör Kápolnay Antal 53 hold/l pár ökör Kiss Pál 56 hold/l pár ökör Dőry Ádám 86 hold/l pár ökör Dőry Miklós 91 hold/l pár ökör A lista elején állóknak alig állt rendelkezésére a jobbágyok robotja. Dőry Gábor ugyan nem tartozik a tengeliciek köréhez, de mint már láttuk, nála az úrbériség lényegesen kisebb volt az aliódiumhoz képest, mint a többi Dőrynél. A saját igaerő által felállított sorrend, valamint az úrbériség között fordított arányosság áll fenn, csupán Kápolnay Antal esetében tűnik alacsonynak, Kiss Pál esetében pedig magasnak az igásállatok száma. Mivel a német parasztok kivételével a mezőgazdasági művelésbe a lovakat nem fogták be, legfeljebb fuvarozásra használták, a lótenyésztés jobbára úri paszszió maradt. Jelentős ménese két arisztokratának, hg. Esterházynak és gr. Viczaynak volt. Mellette több középbirtokos tartott kisebb ménest, pl. Dőry Miklós, Csapó, Kápolnay, Bezerédj. Komoly jövedelmet nem hozott, utalunk itt id. és ifjú Bezerédj István vitájára a ló- ill. a juhtenyésztés fejlesztéséről. Kápolnay Károly és fivére Ignác pedig az osztatlanul kezelt birtok jövedelmét úgy osztották fel, hogy a ménest jövedelemcsökkentő tényezőnek tekintették. A birtokosok általában csupán néhány hátas és parádés lovat tartottak. 483 112
