Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

nőtt az állattartás jelentősége, mint a növénytermesztés produktumainak értékesítője. Az állattenyésztés pedig Mernyén is főként a juhtenyésztést jelentette.

466 A juhászat fejlesztése Sárospatakon is együtt járt a majorság növekedésével, az öntözéses rétgazdálkodással, a gabonatermesztéssel.

467 A köztudatban mélyen meggyökerezett felfogás, amely a juhtenyésztést a külterjességgel azonosítja, cáfolják a Tolna megyei adatok is. Éppen a tengelici pusztákon, a juhtenyésztés fellegvárában haladt leginkább előre a bérmunka és a korszerű istállózó állattenyésztésen alapuló földművelés fejlődése, sőt intenzív takarmánytermesztéssel itt sikerült meghaladni a juh-szarvasmarha dilemmát is: a legjelentősebb juhtenyésztők voltak egyúttal a legnagyobb marhaállomány birtokosai is. A juhok számának a birtok nagyságához viszonyított aránya a következő volt: juh/hold Sztankovánszky Imre 0,8 Kápolnay Antal 0,83 Dőry Gábor 0,87 Csapó Vilmos 1,12 Bezerédj István 1,42 Gindly Rudolf 1,53 Csapó Dániel 1,84 ikban ugyanez a szám így alakult: Tata 0,11 juh/hold Mernye 0,36 juh/hold Előszállás 0,5-0,66 juh/hold Berki 0,77 juh/hold

468 A juhállománynak a földbirtokhoz viszonyított aránya tehát a felsorolt Tolna megyei birtokosoknál többszöröse más uradalmak ismert adatainak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen hatalmas állatállományt már nem lehetett pusztán a birtokok legelőjére és rétjére támaszkodva fenntartani, elkerülhetetlen volt a nagyarányú takarmánytermesztés, s ezzel megtették a döntő lépést az intenzív gazdálkodás felé vezető úton. A juhállománynak az 1820-as években meginduló mennyiségi növekedésével párhuzamosan egy fajtaváltás is lezajlott, az eddigi durva gyapjas racka juhok mellett import útján fínomgyapjas merinó juhokat szereztek be. Az új fajta elterjesztésében fontos szerepet játszottak a legelőket bérlő, főként a német birodalomból érkező úgynevezett birkások, akik Székesfehérváron, amely a gyapjúértékesítés központja volt, külön céhet is létrehoztak. A céh tagjai a Tolna megyei Simontornyán és Dombóváron kerületi gyűléseket is tartottak. Ugyancsak a juhnemesítést tűzte ki célul a Tolna megyei gazdasági egyesület is.

469 Az állomány nemesítése két úton történt. Fajtiszta kosok beszerzésével fokozatosan javították a rackaállomány minőségét, illetve külföldről merinó törzsállományt hozattak be. A fajtiszta állomány 110