Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Dory Miklós allódiális birtoka az 1834. évi vagyonösszeírás alkalmával 2781 hold. Ebből 1725 hold a szántó, 406 hold a rét, 471 hold az erdő, 13 hold az allódiális szőlő, 60 hold a beltelek, 106 hold a saját legelő. A dézsmás szőlő és a legelő nagyobb hányada osztatlan volt. Egy évtizeddel később, 1845-ben a megismételt összeírás alkalmával már jelentős eltérés mutatkozott a művelési ágak összetételében, amelyek a birtokos gazdasági törekvéseiről árulkodnak. Időközben végrehajtották a legelőelkülönítést, a közbirtokosok a legelő nekik jutott részét felosztották egymás között. Dőry Miklós a rá eső 109 holdnyi kisdorogi legelőrészt azonnal fel is szántatta. Ugyanezt tervezte 170 hold teveli járandósága - legelője - nagyobb részével is. Beleszámítva a még feltöretlen teveli részt, 624 holdra növekedett legelőterülete. Több mint felére, 27 holdra csökkent a beltelek nagysága, 106 holddal lett kisebb az erdőterület, a rét egy részéből lucernás lett. Dőry Miklós tehát valamenynyi művelési ág rovására a szántóterület növelésére törekedett, amely így 1725 holdról 1904 holdra nőtt a 3322 holdas aliódiumon belül. A birtokok zöme a Zombához tartozó Patlanpusztán feküdt. Jelentős aliódiuma volt a Tevéihez tartozó Juhépusztán, egy kisebb terület Szárazdon. A segregatio révén - mivel a községekben a közbirtokossági részaránynak megfelelően osztották el a legelőt - minden község határában lett kisebb-nagyobb birtoka. Patlani törzsbirtoka, közel 1800 hold egy tagban feküdt, és cserékkel tovább koncentrálta jószágát. A szántókat már 1834-ben is egy módosított háromnyomásos rendszerben műveltette Dőry Miklós. Az őszi calcaturába 400 hold búzát, 175 hold rozsot, a tavasziba 150 hold árpát, 300 hold zabot és 125 hold feleskukoricát vetettek. A harmadik nyomásnak kb. a felét hagyták meg ugarnak, 150 holdon dohányt, 60 hold trágyázott földön burgonyát, 60 holdon pedig őszi repcét termeltek. Ebben a rendszerben hatévenként pihentették a földet, de csupán 14 évenként került sor trágyázásra. A szántóföldön tehát a gabonafélék domináltak, a föld egyharmadrészén kenyérgabonát, egynegyed részén takarmánygabonát termeltek. 1/10 részt tettek ki a kapás, 1/16-od részt az ipari növények. A szálastakarmányok 1834-ben még teljesen hiányoztak a vetéstervből, 1845-re is csupán a rét helyére vetettek lucernát. A talaj elégséges pihentetése vagy trágyázása hiányában a terméseredmények - a tengelicinéi lényegesen jobb talajadottságok ellenére - csupán közepesek. A gabona az arató- és nyomtatórészen felül ötszörös termést hozott. A birtok állatállománya következőképpen alakult: 1834 1845 szarvasmarha ebből ökör tehén gulyabeli marha ló ebből ménesbeli juh sertés 118 66 32 42 24 10 62 14 34 ? 23 90 2271 3061 142 97 102