Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Dőry Miklós kimutatásunk tanúsága szerint egy évtized alatt teljes irányváltást hajtott végre állattenyésztésében. A viszonylag jelentős szarvasmarha-tenyésztésről éppen a harmincas évek közepén áttért a lótenyésztésre, ezzel magyarázható, hogy a megszokottnál lényegesen több zabot termelt. A lóállományt 1845-ben 4 arab és angol mén, 57 vegyes fajtájú kanca, 16 herélt és 13 csikó alkotta. A ménes növekedésének arányában csökkent a marhaállomány, csupán az igás ökrök száma növekedett valamelyest. 1834-ben 1 pár igás állatra 108 hold föld jutott, 1856-ra ez 90,6 holdra csökkent. Visszaesett a sertések száma is. A ménes mellett ajuhaszatot fejlesztették jelentős mértékben. Az 1834. évi összeírás nem közli az állomány fajta szerinti összetételét, csak annyit mond, hogy hat év átlagában 80 pft/mázsa áron kelt el a gyapjú, tehát összetételében, minőségében nem lehetett jobb mint Bezerédj Istváné, vagy Csapó Dánielé. A finomgyapjas fajtát külön akolban tartották, tehát mellette tenyésztették a hagyományos magyar fajtát is. Az 1845-ös vagyonbecslés selyem anyabirkákról beszél. Valószínűtlen, hogy Dőry Miklós az egész tenyészállományt - 1156 db anya, 63 db kos - importált állatokkal cserélte volna le, inkább az eredeti magyar fajta keresztezés útján történő nemesítéséről lehetett szó. Az állatállomány változásához igazodtak az istállóépületek is. A birkaistállók száma egyről háromra, a lóistállók száma egyről kettőre növekedett. Már a szántóterület nagyságához képest kevés igásállat is jelzi, hogy Dőry Miklós jelentős részben jobbágyai robotja segítségével műveltette birtokát. A 74 5/ 8 jobbágytelek, a 94 zsellér összesen 10 455 gyalognappal tartozott, melynek egy részét a jobbágyok nyilván igásnapként teljesítették. Az 1845. évi vagyonbecslés szerint Dőry Miklós összesen 4040 napra vehette igénybe jobbágyai igaerejét. A feles művelésre kiadott 125 hold kukorica, 150 hold dohány csökkentette a megmunkálandó szántóterület nagyságát, sőt a kukorica holdja után leszolgálandó öt nap, a dohány után négy nap 1225 nappal tovább növelte az uradalom munkaerőalapját. Az uradalom fizetett alkalmazottainak számát nem ismerjük, csupán a lakóhelyükül szolgáló épületekből vonhatunk le bizonytalan következtetéseket. 1834-ben az árendások lakóépületein kívül 13 ház állt az uradalom embereinek rendelkezésére. Nagyobb része a birtok igazgatási és a kastély belső személyzete céljára: két tiszti lakás, hajdúház, csőszház, vadászház, kertészház, szakácsház, kocsisház; kettőben uradalmi iparos, asztalos és kovács lakott, csupán három épületben laktak az uradalom gazdaságában közvetlenül tevékenykedők: kanászház, birkásház, béresház. 1845-re csökkent az improduktív tevékenységet végzők lakóépületeinek száma, a mesteremberek közös szálláson kaptak elhelyezést és a béresházak száma kettőre emelkedett, vagyis javultak a saját erővel végzett gazdálkodás feltételei. Az épületekbe beruházott tőke nagysága 1834-1845 között jelentősen, 36 300 pft-ról 55864 pft-ra emelkedett, de a birtok 522316 pft-os összértékéhez képest még mindig csupán 10%-ot tett ki. A birtok összjövedelmének megoszlása a következő volt 1834-ben: 103