Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

lomhoz láncolt egy falunyi kisparasztot, akik olcsó munkaerőt biztosítottak az egyébként néptelen vidéken. A számos béreslakon kívül az alkalmazottak nagy számára utal a sok beszerzett kéziszerszám is. 1836-ban pl. 75 villát és 50 gereblyét vásároltak. Szerepel a beszerzések listáján stájer ekevas és krumpligyaluló készülék is. Bezerédj István a birtok átvétele után számos gazdasági épületet is emeltetett. 1824-ben göbölyistállót, 1830-ban egyszerre ököristállót, birkaistállót és béresházat építettek. A korszak végén Hidján és Jegenyésen két lóistálló, négy birkaistálló, három ököristálló, egy nyári ökörállás, egy bivalyistálló, három sertésól és egy selyemtenyésztőház állt. A takarmánytárolást magtár, két góré, pajta, szalma- és szénadepó szolgálta.

424 A termények értékesítése a gazdálkodás központi kérdése volt. A birtokosok levelezésében az időjárás, a várható terméskilátások mellett - tőzsde hiányában központi témaként szerepelt. Bezerédjék ügyesen kamatoztatták helyzeti előnyüket, hogy ti. a család egy része Szerdahelyen élt, így tájékozottak voltak a csallóközi, kisalföldi, bécsi terményárakban. Mivel elegendő pénztartalékokkal rendelkeztek, ki tudták várni az árak kedvező alakulását. A gabonaféléket általában csak a következő nyáron értékesítették, amikor az új termés beérése előtt az árak emelkedni kezdtek. A búzát, rozsot, árpát általában környékbeli kereskedők vásárolták meg. Jelentős vásárlók voltak a megyebeli sörfőzők. Bezerédj István követként az országgyűlésre is vitt magával bor- és gabonamintákat megvételre ajánlva az ott tartózkodó kereskedőknek. A repcét a gyönki olajmalmok sajtolták ki. A gyapjút érdemes volt - viszonylag kis tömege és nagy értéke okán - nemcsak Fehérváron és Pesten, hanem a Lajtán túl is, a textilközpontokban eladni. Stern, Liebenberg, Austerlitzer után 1847-ben Bezerédj a Magyar Kereskedelmi Társaságnak adta el a hidjai és jegenyési gyapjút. A szerződésben kikötötték, amennyiben a társaság haszonnal adja tovább az árut, annak fele a termelőt illeti meg. A búzához és gyapjúhoz hasonló értékben adtak el bort is. 1835-ben Hidján 1000 akó bor várt eladásra. 1840-ben Sopronban 10000 pft-ért értékesítettek bort.

425 A terményértékesítésből származó bevételekről nem rendelkezünk kimutatással. A gazdatiszt által vezetett pénztárkönyv csupán az állatok, állatbőrök, tégla, termények eladásából, a kocsmából származó kisebb bevételeket tartalmazza, amelyeket valószínűleg ő maga kezelt. Ezek azonban 1836-ban alig tettek ki 3000 vft-ot és távolról sem fedezték a gazdálkodás költségeit. A hiányt Bezerédj István 12 360 vft-os befizetése fedezte, mely a nagyobb - a pénztárkönyvekbe be nem vezetett - gabona-, repce-, gyapjú- és selyemeladásokból származtak. Ezek értékesítésére a kasznárnak nem volt felhatalmazása. így azután nem tudjuk megállapítani, hogy a hidjai és apáti uradalom 1836. évi 16176 vft/6470 pft üzemköltsége az összbevétel mekkora hányadát tette ki. Az összes kiadásból 2700 pft-ot tett ki a napszám és konvenció, 631 pft-ot az iparosok számlái, 324 pft-ot a belső személyzet kiadásai és 1935 pft-ot fordítottak különféle, a gazdálkodáshoz szükséges anyagok és eszközök beszerzésére. A fennmaradó összeget tartozások törlesztésére, kamatfizetésre és egyéb kiadásokra fordították.

426 A Dőry család birtoka, a zombai uradalom Tolnától, a dunai kikötőtől 3 órányira, Szekszárdtól és Bonyhádtól két órányira, Pécstől 7 órányira feküdt. A felsorolt településekre kövezett út vezetett. A vidék dombos volt, talaja fekete homok100