Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

ségbe (családba) „kívülről" érkezettnek, és esetleg utána került a háromrészes korsó az 59. sírba, esetleges gyermeke temetkezésébe. Éppen az 57. férfitemetkezésben, és a mellette fekvő felnőtt (56.) sírjában találtak csiszolt kőeszközt, kismértékű kőéket (21. temetőtérkép). A kerámia előfordulása alapján egy kisebb családi közösség temetkezései tételezhetők fel: az 59. gyermek egyrészt edénykombinációjában mutat összefüggést az 57. férfival, ugyanakkor agyarcsüngő-párjával és részben kerámiájával is kapcsolatba hozható az 56. felnőttel is. A sírcsoport azért is különleges helyzetű, mert itt többségében gyermekeket temettek el; annak, hogy külön gyermektemetőről lenne szó, a kerámiaanalízis ellentmond. A VI/B. sírcsoport 10 temetkezésének (72-78, 259-260, 262.) kerámiája a korai és a középső periódusból származik; a temetkezések itt is kisebb csoportosulásokban fekszenek: a 259-260, 76-77, 74-75. sírok alkotnak ilyen kisebb egységeket, míg a 72, 73,78. sírok egymástól nagyobb távolságra fekszenek (22. kombinációs leletkatalógus). Mindkét, a kerámia mennyiségével kiemelekdő sírba gyermeket temettek, ezek egymás közelében, a többitől elkülönítve találhatók meg (22. temeteőtérkép). A kerámiakombinációk alapján itt is egyértelműnek tűnik a sírok többsége közötti kapcsolat; ez legszembetűnőbb a 76 és 77. gyermektemetkezéseknél, feltehetően testvérek sírjairól lehet szó. A VI/C. sírcsoport (173-223.) a legnagyobbak közé tartozik Zengővárkonyban, ugyancsak több kisebb csoportosulásból tevődik össze. A sírok relatív kronológiai helyzetét elemezve kiderül, hogy a sírcsoport É-i részén a késői, kisebb részben az átmeneti periódus formái a jellemzők a kerámiában, a korai periódus archaikus edényei itt nem jelennek meg. A D-i részen ellenben a korai típusok vannak többségben, egy sírból (197.) a késői periódus edénye került felszínre. A D-i rész használata a korai periódusban folyamatos lehetett, megérhette az átmeneti periódust is; ugyanakkor törés is feltételezhető a D-i rész használatában, innen kell megemlíteni az archaikus 214. sír superpositióját a szintén korai 174. temetkezéssel. Ugyancsak megemlítendő a D-i rész 15 olyan sírja is, melyből a koponya hiányzott, de a többi vázrész a helyén volt: ezek egymás közelében, szorosabb egységet alkotva helyezkedtek el. Ilyen sírokat az É-i részen nem találunk. A kérdéssel részletesen foglalkoztunk korábban (ZALAI-GAÁL 1981). A kerámia-hierarchiát itt is az jelzi, hogy a sok edényt tartalmazó sírok száma egyre kevesebb (24. temetőtérkép): a 8 edénnyel ellátott 179 és 187. felnőttsírok a D-i sírcsoportrész közepén, közvetlenül egymás mellett fekszik. Ebben a sírcsoportban is tapasztaljuk, hogy az egymás közelében elhelyezkedő temetkezésekben sok esetben vannak hasonló, részben vagy egészen megegyező edénykombinációk. A korai periódusra jellemző kombinációk a sírcsoport É-i részében nem jelentkeznek. A D-i részen néhány edénytípus, illetve kombináció idegen a korai periódusban (196,197. sírok), ezek alapján is időbeli törésre kell gondolni a sírcsoport használatában, magán a D-i részen belül is, amennyiben a késői periódusban ismét temetkeztek ide. Jelentős különbségek vannak az eszközmellékletek előfordulásában a sírcsoport részei között (25. temetőtérkép, 23. kombinációs leletkatalógus): a kőbalták a 59