Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

sírcsoport mindkét részén megtalálhatók, de a Dombay által laposbaltának nevezett csiszolt kőeszközök közül a kisméretű (3-5 cm) kőékek az É-i részen fordulnak elő, a trapéz alakú ékek pedig a D-i rész legrégibb sírjainak a leletei. Utóbbiak minden esetben az archaikus típusú háromrészes korsókkal, két esetben koponya nélküli temetkezésekben. Az É-i, késői temetőrészen csak néhány sírban találunk kőpengét, mindig egyesével és kőbalta társaságában, addig a D-i részen 5 sír tartalmaz összesen 17 kőpengét: a 184. sírban 10 ilyen lelet volt. A két temetőrész közötti különbség még feltűnőbbé válik, ha az őrlőkövek előfordulását vizsgáljuk meg: kivétel nélkül a D-i rész leletei. Ugyanez állapítható meg az agyarcsüngő-párok előfordulásában is. Nemcsak a kerámia- és az eszközmellékletek mellékelésében van tehát különbség a két temetőrész között, hanem az ékszerviseleti leletek terén is. Az É-i rész gazdagabb összetételű mellékletkombinációkkal rendelkezik, mint a D-i, itt különösen szembetűnő a rangsor az eszközök síronkénti mennyiségi és minőségi összetételében: legkiemelkedőbb a 218. temetkezés, ezután következik a 217, majd a 201. temetkezés, illetve a 220, 221,199 és 203. sírok (23. kombinációs leletkatalógus). Az eszközökkel legkiemelkedőbb temetkezés (218.) ugyanakkor nem tartalmazza egyben a legtöbb kerámiát. A D-i részen a kőbalták - ellentétben az É-i résszel - mindig egyedüli eszközmelékletként fordulnak elő (a 174 és 178. sírok kivételével). Az is megfigyelhető, hogy a 10, őrlőköves sír között 6 olyan van, melyben vagy nem találunk más eszközt, vagy csak kőpenge került elő belőlük; 4 másik őrlőköves sírban pedig kisméretű kőék is előfordul. Vagyis a mellékletek szerint a D-i részen belül is két újabb kisebb csoportosulás különíthető el: az őrlőköveseké és a kőbaltásoké. Az egyetlen olyan sírba, mely mindkét eszközfajtát tartalmazza, gyermeket temettek. A tárgyalt sírcsoportrészen nehéz annak megállapítása, hogy melyik eltemetett egyén helyzete, státusa lehetett magasabb, mert a vizsgálatok kiindulásához tekintetbe vett melléklet, a kőbalta, majdnem minden esetben egyedüli eszközként fordul elő: a 8 ilyen temetkezés között csak a 178. emelkedik ki, melyben a kőbaltán kívül két agyarcsüngő is volt. A rangsor, hierarchia sokkal inkább jelentkezik a laposbaltás, kőékes temetkezések körében. Az ilyen sírok közül különösen a D-i rész közepén elhelyezkedő 179 és 180. temetkezések tűnnek ki. E központi sírok köréhez tartozhatnak a környező sírok is, amint az a kerámiaanalízis alapján feltételezhető. Esetleg összefüggés lehet abban, hogy az eszközökben leggazdagabb 179. temetkezés mellett közvetlenül a kerámiában leggazdagabb sír fekszik. A VI/D. sírcsoport (155-172, 226-258, 263.) az előző szomszédságában, szintén az egyik legnagyobb a lelőhelyen. A sírcsoport ÉNY-i részén a sírok ívelt sort alkotnak, de korántsem egységes kronológiai helyzetben. A DK-i részen egy többé-kevésbé összefüggő csoportosulást látunk, mely még kisebb síregységekből tevődik össze (26. temetőtérkép). A sírok többségéből nem ismert az edényfajtán belüli típus, így a relatív kronológiai helyzet elemzésekor leginkább csak az edénykombinációkat vizsgálhatjuk. Annyi biztosan állítható, hogy - főként az ÉNY-i részen - a korai periódusban 60