Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

közvetlenül egymás mellett fekszik (17. temetőtérkép, 19. kombinációs leletkatalógus). A kerámia- és eszközmellékletek összevetése arra utal, hogy a kőbaltás sírok közül a 23. és a 28. egyben kerámiában is a leggazdagabbak; ez a két temetkezés egymás mellett helyezkedik el, edényeik összetétele részben egyezik egymással, ugyanígy a 34. női sír esetében is. Az V. sírcsoportba (36-49.) az átmeneti és késői periódus kerámiái a jellemzők (ZALAI-GAÁL 1981). A temetőtérkép szerint a sírok olyan szabálytalan sorban fekszenek, melynek két végén egy-egy kisebb csoportosulás található (18. temetőtérkép). Az edények számában tükröződő rangsor itt is kimutatható, a rangsor élén a 45. női sír van 6 edénnyel (18. temetőtérkép). Mivel a csontvázak neme 2 eset kivételével ismeretlen, az edényfajták és a nemek összefüggése nem vizsgálható. Az eltemetettek közötti lehetséges kapcsolatot az edénykombinációk alapján elemezhetjük közelebbről: csőtalpas tál Butmir-edénnyel 5 sírból került elő, ezek közül a 36,38,37,49. temetkezés az első csoportosuláshoz tartozik, ezekre még a tál is jellemző; a 36,37,48. sírokban ezenkívül még a háromrészes edényke is megtalálható. Az edények síronkénti mennyisége és kombinációja alapján itt is létezhet hierarchia az eltemetett egyének között; másrészt körvonalazhatók bizonyos összefüggések is, melyek - akárcsak Mórágy-Tűzkődombon - családi, rokonsági kapcsolatok lehetnek. Kőbalta csak két sírban van, így abban is (48.), mely a legtöbb kerámiát tartalmazza (19. temetőtérkép, 20. kombinációs leletkatalógus). A kerámia-, illetve az eszköz- és ékszer/viseleti mellékletek előfordulása, kombinációja alapján a kétféle rangsorba tartozó sírok között csak annyiban állapítható meg összefüggés, hogy a kőbaltás 49. sírban fordul elő együtt a legtöbb edényfajta, ugyanakkor a legtöbb eszközzel ellátott 42. temetkezés kerámia nélküli volt! A kerámia és az eszközmellékletek alapján itt is feltételezünk kapcsolatot az eltemetettek között; idegennek tűnik a 42. sír leletanyaga, az ide temetett személy esetleg „kívülről" érkezhetett ebbe a közösségbe (családba, nagycsaládba). A Dombay által Vl-nak jelölt sírcsoport 4 kisebb egységből tevődik össze, ezek pedig újabb csoportosulásokból állnak. A VIIA. sírcsoport (54-68.) kerámiája a legrégebbiek közé tartozik Zengővárkonyban (ZALAI-GAÁL 1981). Kisebb egységekbe tömörülnek az 54, 56, 57., az 58-60 és a 62-63. temetkezések. Az edények számában tükröződő hierarchia élén (20. temetőtérkép, 21. kombinációs leletkatalógus) a 61. gyermektemetkezés áll, ezt követi az 57. férfi és a 63. gyermek temetkezése. Az 57. férfi- és az 56. felnőttsír közelében 4 gyermeket temettek el, ezek között az edénykombinációk utalnak kapcsolatra. A temetőtérképet és a leletkatalógust vizsgálva szembetűnő a sírok edénykombinációinak nagymértékű hasonlósága, gyakran azonossága is. Ebből az „egyformaságból" az 57. temetkezés tűnik ki a többiétől nagymértékben elütő edény kombinációjával, és az 59., illetve 66. sírokkal mutat kapcsolatokat. A kerámiaanalízis szerint az 57. férfi tekinthető a közös58