Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

A hesseni Wiesbaden-Biebrichben még a múlt században kerültek elő a flomborni időszak sírjai, csak 7 temetkezés leírása ismert a 15-ből (SCHAEFFER 1978, 75) (9. kombinációs leletkatalógus). H. E. Mandera a legközelebbi rítusbeli párhuzamokat a flomborni temetőben látja (1963, 75). Csak két koponyáról vannak antropológiai adatok (KURT 1978,75), így közelebbi elemzéseket nem végezhetünk. A leletanyagot sem lehet síronként szétválasztani biztonsággal. Butzbach-Griedelben az „A"-sírban, vonaldíszes telepen, egy női váz mellett többek között megemlítendő egy idoltöredék is (JÖRNS 1962,75.), melynek a sírhoz való tartozása bizonytalan. Ezzel együtt 18 sír ismert a lelőhelyről (10. kombinációs leletkatalógus), a település széléről. Ismertek az antropológiai meghatározások adatai is (PREUSCHOTT 1962). 7 férfi, 7 nő és 1 gyermek maradványait állapították meg. Ezen kívül csak annyit említhetünk meg, hogy a sírok 5 sorban helyezkedtek el, de temetőtérkép nélkül nem vizsgálhatók az egyes csoportosulások, sorok, egységek. A Rheinland-Pfalzban feltárt flomborni vonaldíszes temető jelentőségét az is növeli, hogy 85 sírja közül 32-ből ismert a csontváz neme (KURT 1978,47). A sírkerámia egységesen a W. Meier-Arendt által az Untermaingebietre kidolgozott II. fázist képviseli (1966). A 71. sír kerámiáját a II. és III. fázis átmenetére, vagy a III-ba keletkezik, míg a 37. sír valószínűleg nem a vonaldíszes kerámiába tartozik (RICHTER 1968-1969, 176). C. Koehl temető térkép én csupán két vázlat látható, sem a lépték, sem az É-i irány nincs feltüntetve (KOEHL 1903), az É-i irányra csak a berajzolt utca és temető alapján lehet következtetni (RICHTER 1968-1969,158). Több sírról fénykép is maradt, ezek utalnak a csontvázak és a kerámia helyzetére (8. temetőtérkép, 11. kombinációs leletkatalógus). A 79 vizsgálható sír 40,50%-a (32) melléklet nélküli. A mellékletes sírok 36,14%-a (17) tartalmazott csiszolt kőeszközt, közülük 4 férfi és egy gyermek temetkezéséről tudunk; 9 ilyen esetben nem ismert a csontváz neme, nagyobb részük férfi lehetett. A sírok 10,41%-ában (5) meglévő kovanyílhegyek is a legtöbb esetben férfiakhoz tartozhattak, de csak egy sírból állapítottak meg férfivázat. A többi kőeszközös sírból nem ismert a csontvázak neme. Feltűnően sok temetkezésben (25,19%, 12) fordul elő Spondylus, 2 esetben férfiaknál, de 10 további esetben ismeretlen a csontváz neme. Mindezek alapján nehéz lenne az egyes mellékletek síronkénti előfordulásából messzemenően következtetni a csontváz nemére. Kerámiát a két nemnél nagyjából azonos arányban találtak (60,41%, 29), de most is az ismeretlen nemű vázak aránya a legmagasabb. A mellékletek kombinációiból több következtetés vonható le: legkiemelkedőbb a 75. sír aduitus korú csontvázzal, lapos balta, kovanyílhegy, dörzskő és 3 Spondylus melléklettel; ezt követi a 39. temetkezés kaptafa alakú kőékkel, nyílheggyel és 3 Spondylusszal, kerámiával. Majd 4 olyan temetkezés következik, melyben a kaptafa alakú ék és a nyílhegy kombinációja jellemző (41, 11, 10, 65): az egyikben felnőtt férfi, a másikban inf. II. korú gyermek volt eltemetve. Ezután 5, csak kaptafa alakú baltával ellátott temetkezés következik a rangsorban, majd 5 lapos baltás (76, 85, 25, 29, 30, 82, 69, 70, 20, 15): ezek közül 4-ből 44