Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

határoztak meg férfi vázat, egyben inf. II. korú gyermeket. Az összesen 17 csiszolt kőeszközös sír között a flomborni temetőben is mutatkozik rangsor, hierarchia. Ha a melléklet nélküli sírokat nemenkénti megoszlásban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy kisebb részükben (9,30%, 4) férfit temettek el, ellenben nagyobb részükben (18,60%, 8) találtak női vázat, 6,97%-ában (3) gyermeket. Azonban az ilyen sírok 65,11%-ában (28) ismeretlen a csontváz neme. Ha fel is tételezzük, hogy a kiemelkedő csiszolt kőeszközös sírok nagyobb részébe férfiakat temettek, a női sírokra nem vonhatunk le következtetéseket az elégtelen mennyiségű antropológiai meghatározás alapján. Ennél konkrétabban foglal állást I. Richter, aki biztos férfisírként kezeli a csiszolt kőeszközöket és kovanyílhegyeket tartalmazókat (1968-1969, 178): de a 13 ilyen temetkezés közül csak egyben állapítottak meg férfit. A kerámiaanalízis alapján különített el Pavúk több sírcsoportosulást a temetőn belül, a síroknak csak egyharmada tartalmazott ehhez megfelelő kerámiát (PAVÚK 1972, IL, 91). Az első csoportosulásban (81, 82, 85, 25, 78, 79, 84.) a két kaptafaékes sír közül biztosan csak a 25.-be temettek férfit, a 85. sírból csak feltételezhető ugyanez. A többi váz neme ismeretlen. A 2. csoportosulásban (9, 17, 36, 75, 76, 7, 8, 26, 31, 77, 86.) van az egész temető eszközmellékletekben legkiemelkedőbb temetkezése (76.), mely valószínűleg férfié lehet; ugyanígy nem ismert a 36., kőpengés csontváz neme sem. Két, melléklet nélküli sírból ismert női csontváz. A 3. csoportosulás sírjai (19, 68, 74.) a mellékletek alapján a délibb sírok nagyobb csoportosulásába tartozhatnak, akárcsak a 4. csoportosulásba sorolt 71 temetkezés. Az 5. csoportosulásba kerámia alapján csak egy sír helyezhető (18.), de nem kizárt, hogy az ettől É-ra fekvő kerámia nélküli temetkezések is idetartozhatnak. Itt csak egy ismeretlen nemű csontváz (44.) tűnik ki gazdag Spondylusmellékleteivel. A D-i temetőrészen a térkép alapján legalább 2 vagy 3 csoportosulás tételezhető fel. Feltűnik a temető DNY-i és DK-i részén 3, kaptafa alakú ékes temetkezés, melyekben nyílhegy is előfordult: közöttük három sír egy sorban fekszik a 13. sírral (kaptafa alakú ékkel és dörzskővel), illetve a laposbaltás 3. temetkezéssel. Flomborn esetében is feltételezzük, hogy a gazdag ékszer- és eszközmellékletű sírokban a jelentősebb szerepű, státusú férfiakat temették el; ezek között is megfigyelhetjük a rangsort, hierarchiát. A csoportosulásokon kívül többé-kevésbé szabályos sírsorok is felfedezhetők itt, mint pl. az 5. csoportosulásban. Ebben az esetben megvizsgáljuk O. Höckmann következtetéseit is a temetővel kapcsolatban. Höckmann a temető D-i részén fekvő két elkülönülő csoportosulásban vélt férfi-, illetve női csoportokat felfedezni (1982, 15), ez azonban a nemek ismerete nélkül nem bizonyítható. Akárcsak Richter, ő is egyértelműen férfimellékletnek tartja a csiszolt kőeszközöket, de nem fogadja el Koehl feltevését, mely szerint az őrlő- és dörzskövek a női sírok leletei. Höckmann szerint ez csak a neolitikum későbbi fejlődése során válik általánossá, de ott sem mindenhol (HÖCKMANN 1982,15). Flombornban 2 csiszolt kőeszközös sírban is volt dörzskő! Höckmann több esetben is sírpárokat állapít meg a kaptafa alakú kőékes és az őrlő-, dörzsköves temetkezések esetében, melyekben férfiból és 45