Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

A bajor terület legnagyobb vonaldíszes temetője Aiterhofen-Ödmühlében került elő: 1975-től kezdődően 229 temetkezést tártak fel egy 110x100 m-es felületen, köztük 160 volt a csontvázas, 69 pedig hamvasztásos (OSTERHAUS 1980,58; HÖCKMANN1982,33) (6. temetőtérkép). Osterhausnakis az a véleménye, hogy a 150-250 sírból álló vonaldíszes temetők azért ritkák, mert nem tárták fel őket teljesen (OSTERHAUS 1980, 58). A feltűnően gazdag temetkezések itt többnyire mélyebbek a többinél. A síroknak több, mint a fele tartalmazott mellékleteket, de a melléklet nélküli síroknak a felét feldúlták a munkagépek. Az eszközmellékletek között megvannak a kaptafa alakú balták, lapos balták, kőpengék, nyílhegyek és egy kőbuzogányfej. A csiszolt kőeszközöket és a nyílhegyeket Osterhaus is a férfisírokra tartja jellemzőnek, noha antropológiai meghatározásokra nem hivatkozik. Megemlítendő, hogy két csontváz halántékrészén több sorban helyezkednek el az átfúrt dunai kagylók. U. Osterhaus jelentős különbségeket lát az eltemetettek között a melléklet kombinációk alapján: az elsőként feltárt 64 sír közül 4 tűnik ki különösebben a többi közül, övrészükön V-alakban bevágott Spondylusszal, Spondylus-karkötővel és -gyöngyökkel, laposbalta-kőék kombinációval. Mellékleteivel további 6 sír hasonló ehhez a négyhez, csak a bevágott Spondylusok hiányoznak. Egyetérthetünk Osterhaus-szal abban, hogy ezekben a sírokban kiemelkedő szerepű egyéneket temethettek el, akik férfiak lehettek. A sírok többé-kevésbé elkülönülő csoportokat alkotnak, melyeket Osterhaus is családi egységeknek tart; egy gazdag mellékletü férfi és egy nő között azon az alapon valószínűsíthető kapcsolat, hogy mindkét váz karján hasonló csontfésű volt (OSTERHAUS 1980, 59). Sok a hamvasztásos temetkezés is: a hamvakat a mellékletekkel együtt egyszerű gödrökben helyezték el. Nyomon követhető a hamvasztásos rítus kialakulásának menete is, mely szerint a hamvasztás már a temető használatának kezdetén szokásban volt, de a jellegzetes hamvasztásos sírgödrök csak a temető használatának végéről kerültek elő (OSTERHAUS 1980, 58). Aiterhofenben SLB 20 jelzésű vonaldíszes településről is ismertek vonaldíszes sírok. A csoportot alkotó 5 sír közül 2 melléklet nélküli, egyben volt lapos balta, egy másikban pedig 4 kőpenge (REINECKE 1978, 76). Stephansposching (Deggendorf) lelőhelyen 1984-ben 41 csontvázas és hamvasztásos temetkezést tártak fel (SCHMOTZ 1984, 11., Abb. a 1983-1984;) (7. temetőtérkép). A 10 csontvázas sír mélyebben feküdt, mint a hamvasztásosak. Mellékleteivel a 40. sír emelkedik ki (SCHMOTZ 1984,12., Abb. 3). A temetőtérkép alapján itt is feltételezhetők a sírcsoportosulások, ennél többet azonban a sírleírások nélkül nem mondhatunk. Königschaffhausenben, a vonaldíszes telepen, kerek foltban került elő emberi koponya 250 cm mélyen, a fiatalabb vonaldíszes kerámia cserepeivel; inf. II. korú gyermek koponyatemetkezéséről lehet szó (GERHARDT 1981,59-64). A településen egy 7 sírból álló kisebb csoportot is találtak, elhelyezkedésük nem ismert (KRAFT 1936,399-401; GALLAY1970,125-126) (8. kombinációs leletkatalógus). Az eszközmellékletek előfordulásában itt is megfigyelhető rangsor, melynek élén a 7. temetkezés áll, ezt követi a kenotáf, majd az 5., illetve a 3. sír; az 1. sír melléklet nélküli volt. 43