Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

43 A szántóföldi növénytermesztésben a több kézi munkát igénylő kapások térhódítása, a szintén munkaigényes állattartás mellett Szakadáton a már korábban meglévő intenzív kerti kultúrák közül a szőlő jelentősége tovább nőtt, a kenderé nagyjából változatlan maradt, a dohányé viszont teljesen megszűnt. Kenderrel minden házban foglalkoztak, elsősorban saját szükségletre termeltek, s ezt fel is dolgozták. Azok a kőművesek, akiknek nem volt saját földjük, béreltek egy darabka rétet, s ott termesztettek kendert.

16 A dohánymonopólium bevezetése után (1851) egész Tolna megyében csökkent a termelés mennyisége, s a dohánytermesztő községek száma is jóval kevesebb lett. A simontornyai járásban megtermelt dohány alig több mint negyedrészére csökkent, 1903-ban pedig már csak a központi járásból van adat dohánytermesztésre. Szakadáton és valószínűleg a többi faluban sem szűnt meg egészen a dohány termesztése, ugyanis a törvény megengedte a saját szükségletre való termelést.

17 Ez lehetővé tett bizonyos mértékű értékesítést és elősegítette a csempészést. A parasztgazdaságokban a dohányból származó jövedelem kiesését valamivel pótolni kellett. Ennek egyik útja az állattenyésztés (a szarvasmarha mellett a sertéstenyésztés lendült fel), ill. másik kerti kultúra, a szőlőtermesztés fejlesztése volt, amely ideig-óráig be is töltötte ezt a feladatát. A filoxéra megjelenéséig a szőlőterület dinamikus növekedést mutatott, 1888-ra érte el csúcspontját: 115 kh-at. Az ezt követő években egyre szemmel láthatóbb lett a tőkék pusztulása, kevesebb bor termett, melynek azonban minősége egyelőre nem volt rosszabb a korábbinál: korai fajtájú szőlőik közepes minőségű bort adtak.

18 Az 1895-ös mezőgazdasági összeírás szerint látszólag még alig csökkent a szőlő területe. Alii kh-ból azonban csak 59 kh-at műveltek, azaz a szőlőbirtokok fele parlag vagy kiirtott volt! Ez a parasztság számára érzékeny anyagi vesztséget jelentett, hiszen a töredékbirtokosok többségének csak egy darabka szőlője volt. A filoxéra által kipusztított szőlők egy részét ismét beültették ellenálló fajtákkal, másik részén szántóföldi művelést folytattak. A szőlőterület korábbi nagyságát már többé nem érték el: 1910-ben 76 kh-at műveltek. Állattenyésztés. A hagyományos gazdaság szerkezetének alapvető változását, és ennek következtében az agrotechnika minden vonatkozású fejlődését, a parasztság állattartásának átalakulása jelentette. A piac szükségleteihez a szarvasmarha és a sertés tenyésztése igazodott legjobban. A jól tejelő tájfajták terjedése és a mesterséges takarmánytermelés általánossá válása szinte párhuzamosan haladtak egymással.

19 Az elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó parasztgazdaságokban - melyek Szakadáton ló helyett igázásra főleg ökröket, teheneket használtak ebben az időszakban - a korszerű állattartás új fajtát kívánt. A tej- és tejtermékek iránti fokozódó igény és a szállítási lehetőségek javulása lehetővé tette, hogy a 19. sz. végétől a fogyasztótól távoli tájakon is nagyobb arányú tejgazdaság alakuljon ki (Mosón, Tolna, Baranya, Veszprém, Vas megyék). Egyedi értékesítés helyett paraszti tejszövetkezetek szervezték meg a távolabbi piacra való szállítást.

20 A századfordulón Tolna megye szarvasmarha tenyészanyagának 68,7%-a nyugati, 31,24%-a magyar fajta volt. Szakadáton a 190 tenyészállatból 160 volt nyugati fajta. A 206 kh osztatlan, közös legelőre 120 szarvasmarha, 255 sertés, 456 juh járt ki.

21 Azaz a marhák és sertések negyede, és az összes juh legelni járt, más szóval a szarvasmarhák és sertések 3/4-ed részét szántóföldön termesztett takarmányon nevelték. 429