Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
Állatok számának változása 22 Év ló sz.marha sertés juh igásfogat 44 1854 132 311 153 498 1876 30 db 2 lovas szekér 40 db 2 ökrös szekér 1891 65 243 406 454 1895 79 401 (244)* 840 444 1 egyes lófogat 24 kettős ökörfogat 41 tehénfogat 1911 84 470 (468)* 821 711 26 igavonó tehén 68 igavonó ökör, tinó 1913 516 *pirostarka Az 1880-as években megkezdődött fajtaváltás az 1910-es évekre lezárult. Ezt a folyamatot tudatosan is igyekeztek elősegíteni, ezért Szakadat község is tartott rendszeresen megfelelő minőségű tenyészbikát (1897-ben pl. 200 frt-ért vettek) 23 . A lovak és lófogatok száma a marhák számának emelkedésével egy ideig folyamatosan csökkent, majd azonos szinten maradt. Ennek oka egyrészt a szarvasmarha-tenyésztés fejlődése, másrészt a telekaprózódás. A törpegazdaságok lemondtak a lótartásról, s ezzel együtt a fuvarozásról is a drágább tartásmód, s a munka „férfi jellege" miatt. Hiszen az év nagy részében a férfiak többsége távol volt, a gazdaságban az asszonyok dolgoztak. A hús- és tejtermelés szempontjából egyaránt fontos szarvasmarha gondozását nők is el tudták végezni, így a törpebirtokokon igázásra is teheneket, ökröket használtak. Tolna megyében a századforduló után már 39 tejszövetkezet működött. 24 Szakadáton ekkor még nem alakult meg, de a tehenek számát tekintve, alacsony hozammal számolva is jelentős felesleg keletkezett, melyet minden bizonnyal a gyönki tej szövetkezeten keresztül értékesítettek, amit megkönnyített a vasút közelsége is. A járási székhely 1882-ben a budapest-pécsi vasútvonal elkészültekor Keszőhidegkúton létesített állomással bekapcsolódott az országos vasúti szállításba. 1893-ban megnyílt a Keszőhidegkút-Tamási helyi érdekű vonal is, amely tovább könnyítette a mezőgazdasági termények szállítását, értékesítését. 2 A parasztság kisebb birtokú rétegének a tej mellett fő bevételi forrása a sertéstenyésztés és -hizlalás lett. Ez nagymértékben függött a kukorica terméseredményétől, hiszen a makkoltatás, legeltetés nem biztosította a gyors hizlalást. Eladásra főleg süldőket szántak. A fajtatisztaságra - ellentétben a szarvasmarháknál egyáltalán nem adtak, valamennyi sertés kevert zsírfajta volt. Az állattenyésztés térhódításával a törpebirtokokon egyre nagyobb mértékben szorult háttérbe a gabonafélék termesztése, mind nagyobb területet átengedve a szálastakarmányoknak és kapásnövényeknek. 430
