Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

akárcsak az 5. temetkezést. Arra nem teszünk kísérletet, hogy a csak régészeti adatok alapján feltételezett férfitemetkezésekhez ugyancsak feltételezések alapján társítsunk csak kerámiával ellátott, vagy melléklet nélküli, nőinek vélt sírokat; maradhatunk annál a feltevésnél, mely szerint két jelentősebb szerepű férfit temettek el a csoportosulásba a hozzájuk tartozó nőkkel együtt. A 2. csoportosulásba a térkép alapján a 7-11., egymáshoz közel fekvő temetkezések sorolhatók, Pavúk is külön csoportosulásba helyezte őket (1972, II., 90). A 7-9. sírokba nőket temettek egymás mellé, a mellékletek alapján közöttük is megmutatkozik a rangsor; a csoportosulásból hiányzik a férfitemetkezés, mely mellékletei alapján megfelelhetne a 8. nőnek. A többitől elhatárolódó 25-27. sírok alkotják a 3. csoportosulást. Eszközeivel a 26. sír tűnik ki; míg az előző csoportosulásban több nőből álló egységet figyeltünk meg, addig itt valószínűleg férfiak lehettek egy csoportban eltemetve. Az már bizonyíthatatlan hipotézis lenne, ha az egyik csoportosulás női sírjait a másik feltételezett férfiaival hoznánk rokonsági (házassági) kapcsolatba. A 4. csoportosulásba 8 sír sorolandó (12, 13, 18, 19, 20, 14, 15, 16 sírok). Eszközeinek számával és összetételével a 20. férfitemetkezés tűnik ki, ezt követi a 21. férfi; a 18. férfinél nem volt melléklet. A hierarchiát a férfiak között is is észlelhetjük. A csoportosulás 4 női temetkezése között is látható rangsor; kérdés, hogy a férfiak közötti rangsor, hierarchia különböző fokozatain álló egyének rokonsági (házassági) kapcsolatban lehettek-e a női hierarchia megfelelő személyeivel. A női és férfitemetkezések együttlevő csoportjait Höckmann is biztosnak véli a temetőben. Szerinte az a szokás, hogy az azonos neműeket külön csoportosulásokban temetik el, az egész vonaldíszes területen megvolt (1982, 32). Bárki, aki elvégzi a temető szerkezetének elemzését, hasonló eredményre juthat. A Regensburg-vidéki Mangolding-i vonaldíszes temető 12 sírja közül F. D. Davies csak négyet ír le részletesen (1968,323), közöltek az antropológiai adatok is (GERHARDT 1968, 337) (7. kombinációs leletkatalógus). O. Höckmann a 4 közölttel együtt U. Osterhaus szóbeli közlése alapján értékeli ki a 12 temetkezést (HÖCKMANN 1982,20). Ezek szerint a sírok egy sávon belül helyezkedtek el, a 9. sírt egy kovanyílhegy alapján tartja férfinak (HÖCKMANN 1982, 33). A legújabban feltártak közé tartozik az ugyancsak Regensburg-környéki Sengkofen-i temető, a részletes sírleírások nem közöltek. A temető egy 50x30 m-es területen helyezkedett el (OSTERHAUS-PLEYER 1973, 399). H. W. Willms közlése szerint a 29 csontvázas sír (31 csontvázzal) mellett 29 hamvasztásos is előkerült (WILLMS 1985). 8 sír melléklet nélküli, az eszközök között kaptafa alakú ékek, nyílhegyek ismertek. Osterhaus viseleti darabnak tartja a két sírból is felszínre került agancspecket. Jellemzők a temetőben a folyami kagylókból készített füzérek, az átfúrt kagylók 2-3 sorban húzódtak a fejrészen (OSTERHAUS-PLEYER 1973, 400). A sírok kisebb csoportokban fekszenek. A Spondylust tartalmazó temetkezések közül kettőt a központi csoportosulásban találtak meg, a többit a „peremcsoportokban" (OSTERHAUS-PLEYER 1973, 400). 42