Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
30 összeírások a 1732-1828 között mindvégig 2-3 iparos létezéséről tudtak Szakadáton. 1828-ban a regnicoláris összeírás 2 vargát, 1 kovácsot, 1 molnárt, 1 pálinkafőzőt és 4 kőművest említ. Valamennyien házas vagy hazátlan zsellérek, egy részüknek volt 100-200 négyszögöl szőlője, esetleg tehene. Az egyik varga egész télen át, a másik fél éven keresztül dolgozott szakmájában, a kőművesek egész éven át, a kovács csupán negyedéven keresztül. Valamennyien céhen kívüliek voltak. 116 Nem ad reálisabb képet az 1857. évi soproni kamarai összeírás sem, amelyben 7 szakadáti kézműves szerepel: 1 kőműves, 1 suszter, 2 takács, 1 lakatos, 1 bognár, 1 kovács. 117 Céh Szakadáton nem létezett, a legközelebbi céhek Gyönkön és Hőgyészen működtek. Lehetséges, hogy a gyönki céh 42 kőművessegédje között voltak szakadátiak is, de az 1850/51. évi felmérés nem tüntette fel a céh tagjainak lakóhelyét. 118 A céhen kívüli, kontár kézművesek ellen a céhek egész történetük során küzdöttek. Egy 1805. évi udvari rendelet annyi engedményt tett, hogy azokban a falvakban, ahol nincsenek céhek, ott megengedi a kontárkodást. Ezeken a helyeken földesúri engedéllyel magányosan vagy akár legényekkel is folytathatta iparát a kontár kézműves, de a náluk dolgozó legényeknek nem adhattak tanúságlevelet. A rendelet számot vetett egy társadalmi realitással, a falusi és mezővárosi kontárok számának rohamos szaporodásával, egyben utat is nyitott számukra. A kontár iparosok mindenütt a töredéktelkesekből, zsellérekből kerültek ki, mivel nem tudtak már pusztán a mezőgazdaságból megélni. A kontárok főként a helyi lakosság szükségletére dolgoztak, s olcsóságuk miatt termékeik kapósak voltak. A földbirtokosok támogatták a kontárok működését, mivel egyrészt a verseny leszorította az árakat, másrészt zselléreik csak így tudták előteremteni az adó összegét. 119 Szakadat annyiban tért el az cr^zágos folyamattól, hogy a kontárkodás az átlagosnál tömegesebben fordult elő és egyetlen szakmára, a kőművesekre összpontosult. Mivel a hivatalos adatfelvételekben a kontár kézművesek nem szerepeltek, az anyakönyvek esetleges feljegyzéseiből kíséreltünk meg összesítést készíteni. A kapott eredmény csak hozzávetőleges pontosságú, s értelemszerűen a valóságos adatok a megadottaknál csak magasabbak lehettek, alacsonyabbak nem. Egy emberöltőnyi időszak, 1833-1867 között az alábbi nem paraszti foglalkozásúak szerepelnek az anyakönyvben: kőműves 107 szabó 8 pásztor 29 zenész 8 napszámos 21 téglás 7 takács 16 mészáros 7 ács 13 varga 6 molnár 13 tanító 5 kovács 8 asztalos 4 vadász "I szolga 2 erdőkerülő > 3 kalmár 1 csősz J bába 1 Összesen: 259 fő. A felsorolásba azért vettük be mezőgazdasági jellegű tevékenységük ellenére a pásztorokat, napszámosokat, szolgákat - az egész létszám 1/5 részét - mert a vizsgált jelenség szempontjából van egy közös vonásuk: föld híján ők is kiszorultak a hagyományos paraszti társadalomból. Néhány kézműipari ágban, a fluktuációt is 416
