Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
31 figyelembe véve a kézművesek száma, a foglalkozás jellege a helyi paraszti lakosság szükségleteinek kielégítésére utal. (Kovács, varga, szabó, asztalos, mészáros, molnár.) Azonban az 1849-ben egyidejűleg tevékenykedő nyolc ács már nyilván nem a falu igényeit elégítette ki. Munkájuk szorosan kötődött a kőművesekéhez, akik a szorosan vett kézművesek számának több mint felét tették ki. A kőművesek számának növekedése nem elszigetelt jelenség. 1835-1847 között Tolna megyében 11 településen alakult kőműves- vagy olyan céh, amelyben kőművesek is voltak. 120 Az ok a szakma jellegében rejlik. A szerény helyi piac más iparűzőből ekkora tömeget aligha tudott volna eltartani. A műhelyt, befektetést nem igénylő mozgékony kőműves távoli vidékekre is eljutott munkát keresve. A reformkorban megélénkülő városépítés kínált számukra megélhetést. Számuk így a korszak folyamán mindvégig emelkedett. Az egyidejűleg tevékenykedő kőművesek száma így alakult: 1834 19 1844 38 1854 63 1865 79 121 A kb. 80 kőműves, ugyanennyi egyéb kézműves nem paraszti foglalkozású korszakunk végére családtagjaival már kb. a lakosság felét tette ki, gyökeresen új társadalomszerkezetet teremtve. 5. A KÖZSÉG TÁRSADALMA A falu társadalmi piramisának csúcsán a fél vagy annál nagyobb telekkel rendelkezőjómódú gazdák áltak. Genszler Mátyásnak 11 hold szántója, 6 kaszás rétje, 2 kapás szőlője mellett 2 háza, 4 ökre, 2 lova, 2 tehene, 3 birkája, 3 sertése volt. 122 Egy nemzedékkel később Genszler Jánosnak 31 kat. hold földje volt, amelyből 2229 négyszögöl volt szőlő. A paraszti lakosság zöme töredék telkesekből állt. Isti János halálakor 1856-ban egy 2/8-ad telkes parasztgazdaságot hagyott hátra. Hat gyermeke közül a legidősebb, János örökölte a gazdaságot. Egyik lánya Kocsolára, a másik Csernyédre ment férjhez. Legifjabb fia Csibrákon élt, míg két másik fiú, Boldizsár és Vilmos Szakadáton volt kőműves. Az Isti család esetében modellszerűen mutatkozik a társadalmi mozgás összes, számukra megnyíló lehetősége: a mérete miatt oszthatatlan gazdaságot öröklő testvér mellett a többiek kiszorultak a paraszti létből vagy éppenséggel a faluból is. A szakadáti árvák kimutatásában 106-an szerepeltek. Közülük 78-an ott születtek és 1863-ban is ott laktak. 17-en Szakadáton születtek, de időközben elköltöztek. Másutt született, de ott lakott 7 fő. Tehát az elvándorlás - legalábbis az árvák esetében - nagyobb volt mint a bevándorlás. A kirajzás fő célpontja néhány közelebb fekvő német ajkú falu, mint pl. Kurd, Dúzs, Diósberény. A társadalmi mozgás folyamatát megerősítik az anyakönyvek is. 1842-1867 között 18 esetben lett paraszt fiából kézműves s 36 esetben kézműves fiából kézműves. Kézműves fia egyetlen esetben sem vált paraszttá. A század közepére tehát a kézművesek utánpótlásukat már főként saját soraikból nyerték, de folyamatosan érkeztek újak a paraszti réteg öröklésből kizárt sarjaiból is. A folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, a társadalmi mozgás egyirányúvá vált. Az egyes rétegek nem 27 417
